Chassignet, Jean-Baptiste: Megtér minden dolog (Toute chose aisément Magyar nyelven)

Toute chose aisément retourne à sa nature,

Ainsi la grêle en bas tombe d’un vite saut,

Ainsi le feu léger gagne toujours le haut,

Et l’air pour saillir hors sous la terre murmure,

Ainsi l’esprit froissant la mortelle clôture

Du corps appesantis, prompt, léger, vif, et chaud

Aspirant vers le ciel, fait que le corps défaut

Comme lourd, et grossier, dedans la sépulture ;

L’homme de terre né, en terre cheminant

Terrestre vit de terre, et vers terre inclinant

Retournant à la terre, en la terre se change ;

Attendant en tel point que l’esprit éternel

Devant un jour rentrer au monument charnel

Sa terre purifie, et le fasse un bel Ange.

Megtér minden dolog örök természetéhez,

amint a mélybe hull alá a hópehely,

amint a könnyű láng lobog az égre fel,

s a lég a föld alól sziszegve száll a léghez.

Ekként a lélek is: levetve börtönét ez

– a testnek terheit –, könnyű s gyors szárnyra kel

az ég felé, amíg a földi porhüvely,

mely durva és nehéz, elér a síri éjhez.

Ki földből vétetett: a földön bujdokol,

ki földi: földből él s a föld fölé hajol,

s hol földdé változik, megtér a földbe ismét;

s ott várja majd, amíg az Örök Szellem őt,

mielőtt benne az még egyszer testet ölt,

újjáformálja, szép angyallá gyúrva testét.