Cros, Charles: Madrigál-szonett (Sonnet madrigal Magyar nyelven)

J’ai voulu des jardins pleins de roses fleuries,

J’ai rêvé de l’Eden aux vivantes féeries,

De lacs bleus, d’horizons aux tons de pierreries;

Mais je ne veux plus rien; il suffit que tu ries.

Car, roses et muguets, tes lèvres et tes dents

Plus que l’Eden, sont but de désirs imprudents,

Et tes yeux sont des lacs de saphirs, et dedans

S’ouvrent des horizons sans fin, des cieux ardents.

Corps musqués sous la gaze où l’or lamé s’étale,

Nefs, haschisch… j’ai rêvé l’ivresse orientale,

Et mon rêve s’incarne en ta beauté fatale.

Car, plus encor qu’en mes plus fantastiques voeux,

J’ai trouvé de parfums dans l’or de tes cheveux,

D’ivresse à m’entourer de tes beaux bras nerveux.

Akartam kerteket, tele nyíló virággal,

Édent álmodtam én, élő tündérvilággal,

kék tavat, drágakő-fénylésü láthatárral;

már nem kell semmi sem; csak rámnevess akárhol.

Mert, rózsa s gyöngyvirág, az ajkad és fogad

célt buja vágyaknak Édennél jobban ad,

s szafír-tó a szemed, s villant tükre alatt

roppant távlatokat, s izzó égboltokat.

Mósuszillatu test, amelyre könnyü gáz forr,

hajó, hasis... álmodtam én, keleti mámor...

De most csak végzetes szépséged lett az álmom.

Mert a legvakmerőbb vágyaimban se járt

oly illat, mint ami arany hajadba szállt,

s mámor, mint ideges karod közt ami várt.