Desnos, Robert: J'ai tant rêvé de toi…

J'ai tant rêvé de toi que tu perds ta réalité.
Est-il encore temps d'atteindre ce corps vivant
Et de baiser sur cette bouche la naissance
De la voix qui m'est chère?
 
J'ai tant rêvé de toi que mes bras habitués
En étreignant ton ombre
A se croiser sur ma poitrine ne se plieraient pas
Au contour de ton corps, peut-être.
Et que, devant l'apparence réelle de ce qui me hante
Et me gouverne depuis des jours et des années,
Je deviendrais une ombre sans doute.
O balances sentimentales.
 
J'ai tant rêvé de toi qu'il n'est plus temps
Sans doute que je m'éveille.
Je dors debout, le corps exposé
A toutes les apparences de la vie
Et de l'amour et toi, la seule
qui compte aujourd'hui pour moi,
Je pourrais moins toucher ton front
Et tes lèvres que les premières lèvres
et le premier front venu.
 
J'ai tant rêvé de toi, tant marché, parlé,
Couché avec ton fantôme
Qu'il ne me reste plus peut-être,
Et pourtant, qu'a être fantôme
Parmi les fantômes et plus ombre
Cent fois que l'ombre qui se promène
Et se promènera allègrement
Sur le cadran solaire de ta vie.

Annyit álmodoztam Rólad, hogy már nem is vagy valóság.
Van-e még idő élő tested érinteni
s a hang születését rácsókolni e szájra
mely oly drága nékem?
 
Annyit álmodoztam Rólad
hogy karjaim már ismerik árnyad ölelését
mellemen összefonódva talán nem is zárnák magukba
élő tested körvonalait.
S ha megjelennél valóságosan ki engem kínzol
s kormányozol napok és évek óta
magam válnék árnyékká biztosan.
Ó érzelmek egyensúlya.
 
Annyit álmodoztam Rólad bizonyosan
nincs már időm ébredésre.
Állva alszom a test mintha élne
szeretne s nem érinthetlek téged az egyetlent
ki ma minden vagy számomra
nem érinthetem homlokodat
ajkadat annyira sem mint
az első homlokot ajkat
mely elémkerül.
 
Annyit álmodoztam Rólad
annyit jártam beszéltem háltam árnyaddal
hogy talán más nem is maradt nekem
és mégis inkább kisértet
kisértetek között százszor is árnyék
mint olyan árnyék
mely könnyeden átsuhan
életed napórájának lapján.