Desportes, Philippe: Autour des corps, qu'une mort avancée

Autour des corps, qu'une mort avancée

Par violance a privez d'un beau jour,

Les ombres vont, et font maint et maint tour,

Aimans encor leur dépoüille laissée.

Au lieu cruel, où j'eu l'ame blessée

Et fu meurtri par les flèches d'Amour,

J'erre, je tourne et retourne à l'entour,

Ombre maudite, errante et dechassée.

Legers esprits, plus que moy fortunez,

Comme il vous plaist vous allez et venez

Au lieu qui clost vostre depouille aimée.

Vous la voyez, vous la pouvez toucher,

Où, las ! je crains seulement d'approcher

L'endroit qui tient ma richesse enfermée.

Testek körül, melyektől orv merénylet

ragadta el az éltető napot:

szomorú árnyak bolyonganak ott,

s holt burkába még visszasír a lélek.

Így én is ott, hol megsebzett a végzet,

s a szerelem halálra nyilazott,

bolyongva folyton föl-fölbukkanok,

üldözött árny, elátkozott kísértet.

Ti szerencsések vagytok, szellemek,

mert szabad ott járnotok-kelnetek,

hol porhüvelytek örök nyugtot élvez;

ti láthatjátok, érinthetitek,

míg én viszont, ó jaj! én nem merek

közeledni sem kincsem rejtekéhez.