Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dobzynski, Charles: Hajónapló az útról (Journal de bord de l’équipage II Magyar nyelven)

Dobzynski, Charles portréja

Journal de bord de l’équipage II (Francia)

Je t’adorais, Terre, comme une femme
à peau d’herbe mouillée, au ventre lourd
des premiers fruits, de la fraîcheur des sources.
Avec toi j’épousais la pierre forte
comme un muscle du temps. Et je vivais
tout entier ton éblouissement
d’arborescence, en ta nuit piétinée
au choc des vents bovins. Je m’imprégnais
de tes senteurs capillaires : résines
illuminant le narthex des pinèdes,
fermentations des graines, des phosphates
nourrissant le tuf, songes alcalins
des profondeurs où les racines fondent
une cité baroque, mandibules
plongeant jusqu’à la pulpe des ténèbres.
Je t’adorais, Terre, comme la forme
d’une visage humain endormi sous l’eau
et la changeant par sa fuite lunaire
en autre architecture de la vie.
Aubes de cuivre et de jasmin. Blutage
des rêves du blé noir. Fêtes marines
des astres mareyeurs. Joailleries
de poissons tirés tentants de l’écrin
de l’ombre et du sel. Parmi les vendanges
je découvrais tes constellations
d’un zodiaque terrestre, et dans
les cuves des sucs et des vins,
vitreux dans les fûts.
J’aimais, giflé de vent, sur les étangs
chasser l’outarde grise et sentir l’ombre
s’étendre aux branches grasses de l’été.
Terre, tu es le nom de ce que j’aime.

 
Extrait de L’Opéra de l’espace (p. 145)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ecrits-vains.com

Hajónapló az útról (Magyar)

Imádtalak, Föld, te zilált
zöldhajú asszony, te első gyümölcsöktől
és források üdeségétől viselős.
Veled enyém lett az erős kő, az idő
izmához hasonló. És teljes valómban
kristállyá növekedések káprázatában éltem,
baromi szelek dühödt patái alatt
széttaposott éjszakádban. Átitatott
hajad illata: a fenyvesek
bejáratát megvilágító gyanták,
magvak kibomlásai, tufákat
tápláló foszfátok, mélységek
alkáli álmai, melyekben a gyökerek
- a sötétség szívéig vájó állkapcsok-csőrök -
barokk városként élnek...
Imádtalak, Föld, mint vízlepte
alvó emberi arcot, melyet
az áramlás holdas szeszélye
új s új életalakzattá varázsol.
Réz és jázmin hajnalok. A fekete
búza álmainak szitáló rezgése. Halárus
csillagok tengeri ünnepélyei. Árnyék-
és só-tokból előkotort
reszkető halak ékszerei. Szüret közben
egy földi állatöv csillagképét
fedeztem föl és a kádakban
mustok dohát, a hordókban cukrok
és kocsonyásborok erjedését.
Szerettem, míg szél pofozott, a tavakon
szürke túzokra vadászni és érezni az árnyat,
amint nő a nyár sűrű indái alatt.
Amit csak szeretek, Föld, mindazt te jelented.

 
Részlet az Űr-operából.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap