Follain, Jean: La belle et les bêtes

Le cimetière alors sera chaud
et fendillé
le beau sol sec
elle sera entourée
de gémissements de cris
de hurlements d’animaux et d’humains
mais de si loin
dans l’étendue
que l’on n’entendra rien
alors elle s’appuiera à l’arbre
et parlera tout habillée
aux bêtes les plus nues.

Ha majd végre eljön
a temető már forró lesz
és repedező
a talaj száraz
a szép nő körül
állat és ember üvöltése harsan
de oly messze a térben
hogy már semmit sem lehet hallani
akkor ő egy fához támaszkodva
beszélni fog teljesen felöltözötten
a legmeztelenebb állatokhoz
a boldog-közeliekhez.