Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Garneau, Hector de Saint-Denys: Vigile

Garneau, Hector de Saint-Denys portréja

Vigile (Francia)

Autrefois j’ai fait des poèmes
Qui contenaient tout le rayon
Du centre à la périphérie et au-delà
Comme s’il n’y avait pas de périphérie
     mais le centre seul
Et comme si j’étais le soleil: à l’entour
     l’espace illimité
C’est qu’on prend de l’élan
     à jaillir tout au long du rayon
 
C’est qu’on acquiert une prodigieuse vitesse de bolide
Quelle attraction centrale peut alors
     empêcher qu’on s’échappe
Quel dôme de firmament concave qu’on le perce
Quand on a cet élan pour éclater dans l’Au-delà.
 
Mais on apprend que la terre n’est pas plate
Mais une sphère et que le centre n’est pas au milieu
Mais au centre
Et l’on apprend la longueur du rayon ce chemin
     trop parcouru
Et l’on connaît bientôt la surface
Du globe tout mesuré inspecté arpenté vieux sentier
Tout battu
 
Alors la pauvre tâche
De pousser le périmètre à sa limite
Dans l’espoir à la surface du globe d’une fissure,
Dans l’espoir et d’un éclatement des bornes
Par quoi retrouver libre l’air et la lumière.
 
Hélas tantôt désespoir
L’élan de l’entier rayon devenu
Ce point mort sur la surface.
 
Tel un homme
Sur le chemin trop court par la crainte du port
Raccourcit l’enjambée et s’attarde à venir
Il me faut devenir subtil
Afin de, divisant à l’infini l’infime distance
De la corde à l’arc,
Créer par ingéniosité un espace analogue à l’ Au-delà
Et trouver dans ce réduit matière
Pour vivre et l’art.
 
 
Regards et Jeux dans L'espace, 1937



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gdancesbetty.blogspot.hu

Vigília (Magyar)

Valaha olyan verseket írtam
Melyekben ott volt az egész körsugár
A középponttól a kerületig sőt azon is túl
Mintha nem létezett volna semmiféle kerület
     csupán középpont
S mintha én lettem volna a nap: köröskörül
     a határtalan tér
S aztán nekilendültem volna
     hogy végiglövelljek a sugár mentén
 
Az ember ilyenkor a bolidák iszonyú sebességére
gyorsul s ugyan miféle középponti vonzás
akadályozhatja meg ilyenkor hogy elszakadjon tőle
Micsoda konkáv égboltozat hogy átszakítsa
Ha ilyen lendület röpíti kitörni a határokon túlra.
 
Aztán megtanulja az ember hogy a Föld nem lapos
Hanem gömbforma s a középpontja nem középütt van
Hanem a testközpontban
S megtanulja a sugár hosszát e nagyon is kitaposott utat
S hamarosan megismerkedik a gömb felszínével is
Melyet immár lépésről-lépésre fölmértek
megvizsgáltak végigaraszoltak csupa régi agyonjárt
Ösvény
 
Marad tehát az a nyomorúságos küldetés
Hogy a gömbívet feszegessük a lehetőség határáig
Remélve hogy a gömb felszíne megreped
Megpattannak a határai
S innét szabad lesz a levegő és a fény.
 
De jaj ott a reménytelenség is olykor
S az egész sugár lendülete
Ezzé a felszíni holtponttá változik.
 
Ember vagyok
Gyors megérkezéstől félve a túl rövid úton
Megrövidülnek meglassúdnak a lépteim
Paránnyá kell lennem
Hogy a yéges távot végtelen sok részre osszam
S a húr és az ív között
Éles elmével megteremtsem analóg terét a
minden határon túlinak s e szűkös anyagban
megtaláljam megélhetésem és művészetem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap