Gautier, Théophile: Karácsony (Noël Magyar nyelven)

Le ciel est noir, la terre est blanche;
- Cloches, carillonnez gaîment! -
Jésus est né; - la Vierge penche
Sur lui son visage charmant.

Pas de courtines festonnées
Pour préserver l'enfant du froid;
Rien que les toiles d'araignées
Qui pendent des poutres du toit.

Il tremble sur la paille fraîche,
Ce cher petit enfant Jésus,
Et pour l'échauffer dans sa crèche
L'âne et le boeuf soufflent dessus.

La neige au chaume coud ses franges,
Mais sur le toit s'ouvre le ciel
Et, tout en blanc, le choeur des anges
Chante aux bergers: "Noël! Noël!"

Éj van, a földet hó takarja,
vidám harangok hangja szól,
Jézus megszületett. Az anyja
szerelmesen fölé hajol.

Nincs ékes függöny, mely megóvná
a hidegtől a kisdedet,
csupán pókok hálója lóg rá -
korhadt gerendákról fityeg.

Didereg szalma-nyoszolyáján
a csecsemő s nem alszik el,
melengeti ökör és bárány:
jászlába hő párát lehel.

A hó kirojtozza az almot,
de a tető mennyboltra nyit,
s a pásztoroknak égi hangok
zengik: "Itt a Karácsony! Itt!"