Gautier, Théophile: Eskü (Serment Magyar nyelven)

…L’on ne seust en nule terre
Nul plus bel cors de fame querre.
Roman de la Rose.
 
Par tes yeux si beaux sous les voiles
De leurs franges de longs cils noirs,
Soleils jumeaux, doubles étoiles,
D’un cœur ardent ardents miroirs;
 
Par ton front aux pâleurs d’albâtre,
Que couronnent des cheveux bruns,
Où l’haleine du vent folâtre
Parmi la soie et les parfums;
 
Par tes lèvres, fraîche églantine,
Grenade en fleur, riant corail
D’où sort une voix argentine
À travers la nacre et l’émail;
 
Par ton sein rétif qui s’agite
Et bat sa prison de satin,
Par ta main étroite et petite,
Par l’éclat vermeil de ton teint;
 
Par ton doux accent d’Espagnole,
Par l’aube de tes dix-sept ans,
Je t’aimerai, ma jeune folle,
Un peu plus que toujours, - longtemps!

Nem lehetett ám semerre
találni szebb női testre.
(A rózsa regénye)
 
Mit elrejt pillád hosszú fátyla,
sötétlő két ében szemed
páros napjára, csillagára
- bennük ragyog égő szived -
 
alabástrom-szin homlokodra,
mit dús hajad övezve föd,
s hol szél pajzánkodik lobogva
selymek és illatok között;
 
a szádra - zsenge csipkerózsa,
és hars korall s gránátvirág, -
honnét ezüst hang száll susogva
gyöngyházon és zománcon át;
 
makrancos, háborgó szivedre,
melytől zeng selymes börtöne,
halvány, kicsiny, keskeny kezedre,
s bőröd rózsás tüzeire;
 
kedves spanyol hangodra mondom,
min tizenhét nyár remeg át -
szeretni foglak, kis bolondom,
soká: öröknél is tovább!