Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Giguère, Roland: A jövendő rózsája (La rose future Magyar nyelven)

Giguère, Roland portréja

La rose future (Francia)

I
Au quart de lune ou à la rose trémière
sur le trèfle ou sur le coeur
s'arrêtera la roue de fortune
et l'épée au centre de la table d'émeraude
partagera le sang de la terre
 
la perle noire décidera du jour à venir
rondeur des heures ou instants de douleur
le tigre entrera de plein pied dans la réalité
le tigre ou le serpent sacré
toutes griffes dehors ou le venin purifié
pour un retour aux transparences premières
 
II
Aucune lueur sur la lagune mais la foudre guette
sous le manteau le fouet d'acier attend la chair
et les trophées gisent par milliers
sur les chemins de glaise
 
le temps de l'éclair passé
nous reprendrons place aux fenêtres d'exil
l'ombre de la sentinelle est son ennemie
et les ombres seront abattues comme des ombres
 
III
Au coin de l'oeil défileront les grandes forêts décapitées
de derrière le roc surgiront les pyramides de bois de lit
puis la rose des bois le bois de rose
et la rose au lit de bois pour un amour sans défaite
 
on oubliera le noeud de veines rouges dans le bois blond
la flamme retournera au coeur du foyer
où ses cendres furent dispersées et reprendra sa tâche
 
IV
Dans le remous de nuit le vorace veille toujours
les ailes déployées au-dessus de la proie heureuse
couchée sur la margelle du puits.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.agonia.net

A jövendő rózsája (Magyar)

I
Mályvarózsán vagy a holdnegyeden
lóhere levelén vagy a sziven
megáll majd a szerencse kereke
s a smaragd-tábla közepén a föld
vérét már megosztja a kard
 
a fekete gyöngy tudja mikor jön el a nap
gömbölyű órák fájdalom percei
a valóságba tigris gázol
tigris vagy szent kígyó
karmát mereszti vagy gyűjti mérgét
aztán visszalép az áttetsző semmi-létbe
 
II
Szikrányi fény sincs a lagúnán de a villám
vár acélostorával köpenye alatt a húst
lesi s ezrével trófeák terülnek el
agyagos utakon
 
villanásnyi idő és már
újra száműzöttségünk ablakába ülünk
az őrszem ellensége tulajdon árnya
és az árnyakat árnyékként öldösik le majd
 
III
Szemünk sarkában vonulnak a letarolt nagy erdők
hátul a szirt s magaslón ágyfák piramisai
aztán az erdők rózsái a rózsák erdeje s a fák
ágyán a rózsa nyit kudarctalanul szerelemre
 
szőke erdőn a vörös ereket feledni fogjuk
tűzhely szívébe tér vissza a láng
hamuja széthull s ő megint feladatára lel
 
IV
Örvényes éjben virraszt még a Telhetetlen
kitárt szárnnyal a kút káváján kuporog
a boldog préda fölött.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. E.

minimap