Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Giraud, Albert: Pierrot Lunaire 1. [2] (4., 5., 6., 7.) (Pierrot Lunaire 1. [2] (4., 5., 6., 7.) Magyar nyelven)

Giraud, Albert portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Pierrot Lunaire 1. [2] (4., 5., 6., 7.) (Francia)

4. Pierrot au lavoir

Comme une pâle lavandière,
Elle lave ses failles blanches
Ses bras d'argent hors de leurs manches,
Au fil chantant de la rivière.

Les vents à travers la clairière
Soufflent dans leurs flûtes sans anches.
Comme une pâle lavandière
Elle lave ses failles blanches.

La céleste et douce ouvrière
Nouant sa jupe sur ses hanches
Sous le baiser frôlant des branches,
Étend son linge de lumière
Comme une pâle lavandière.


Eine blasse Wäscherin

Eine blasse Wäscherin
Wäscht zur Nachtzeit bleiche Tücher,
Nakte, silberweisse Arme
Streckt sie nieder in die Flut.

Durch die Lichtung schleichen Winde,
Leis bewegen sie den Strom.
Eine blasse Wäscherin
Wascht zur Nachtzeit bleiche Tücher.

Und die sanfte Magd des Himmeis,
Von den Zweigen zart umschmeichelt,
Breitet auf die dunklen Wiesen
Ihre lichtgewobnen Linnen -
Eine blasse Wäscherin.


5. Valse de Chopin

Comme un crachat sanguinolent
De la bouche d'un phtisique,
Il tombe de cette musique
Un charme morbide et dolent.

Un son rouge – du rêve blanc
Avive la pâle tunique,
Comme un crachat sanguinolent
De la bouche d'un phtisique.

Le thème doux et violent
De la valse mélancolique
Me laisse une saveur physique,
Un fade arrière-goût troublant,
Comme un crachat sanguinolent.


Valse de Chopin

Wie ein blasser Tropfen Bluts
Färbt die Lippen einer Kranken,
Also ruht auf diesen Tönen
Ein vernichtungssüchtger Reiz.

Wilder Lust Accorde stören
Der Verzweiflung eisgen Traum -
Wie ein blasser Tropfen Bluts
Färbt die Lippen einer Kranken.

Heiß und jauchzend, süß und schmachtend,
Melancholisch düstrer Walzer,
Kommst mir nimmer aus den Sinnen!
Haftest mir an den Gedanken,
Wie ein blasser Tropfen Bluts!


6. Évocation

O Madone des Hystéries !
Monte sur l'autel de mes vers,
La fureur du glaive à travers
Tes maigres mamelles taries,

Tes blessures endolories
Semblent de rouges yeux ouverts.
O Madone des Hystéries
Monte sur l'autel de mes vers.

De tes longues mains appauvries,
Tends à l'incrédule univers
Ton fils aux membres déjà verts,
Aux chairs tombantes et pourries,
O Madone des Hystéries !


Madonna

Steig, o Mutter aller Schmerzen,
Auf den Altar meiner Verse!
Blut aus deinen magren Brusten
Hat des Schwertes Wut vergossen.

Deine ewig frischen Wunden
Gleichen Augen, rot und offen.
Steig, o Mutter aller Schmerzen,
Auf den Altar meiner Verse!

In den abgezehrten Händen
Hältst du deines Sohnes Leiche.
Ihn zu zeigen aller Menschheit -
Doch der Blick der Menschen meidet
Dich, o Mutter aller Schmerzen!


7. Lune malade

O Lune, nocturne phtisique,
Sur le noir oreiller des cieux
Ton immense regard fiévreux
M'attire comme une musique !

Tu meurs d'un amour chimérique,
Et d'un désir silencieux,
O Lune, nocturne phtisique,
Sur le noir oreiller des cieux !

Mais dans sa volupté physique
L'amant qui passe insoucieux
Prend pour des rayons gracieux
Ton sang blanc et mélancolique,
O Lune, nocturne phtisique !


Der kranke Mond

Du nächtig todeskranker Mond
Dort auf des Himmels schwarzem Pfühl,
Dein Blick, so fiebernd übergroß,
Bannt mich wie fremde Melodie.

An unstillbarem Liebesleid
Stirbst du, an Sehnsucht, tief erstickt,
Du nächtig todeskranker Mond
Dort auf des Himmels schwarzem Pfühl.

Den Liebsten, der im Sinnenrausch
Gedankenlos zur Liebsten schleicht,
Belustigt deiner Strahlen Spiel -
Dein bleiches, qualgebornes Blut,
Du nächtig todeskranker Mond.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.lieder.net/lieder/get_ text.html?TextId=19358

Pierrot Lunaire 1. [2] (4., 5., 6., 7.) (Magyar)

Pierrot a mosodában

Mint ha sápadt arcú mosólány
Mossa habosra selymes sálját,
Kivillan ezüst fényű váll s hát
Hol egy patak hanghullámot hány.

A tisztás felett szellőfoszlány
Fúj nyelvsíptalan fuvolán át.
Mint egy sápadt arcú mosólány
Mossa habosra selymes sálját.

Ég-lány, csípőjére csomózván
Szonyáját, min a bokor átlát
S ágával csókolja a drágát,
Fény-vásznat terít szét a szó-fán
Mint egy sápadt arcú mosólány.


Sápadt kis mosóleány

Halovány mosóleány
Mos az éjjel sápadt sálat.
Pőre, ezüst fényü karját
Mártja bé, hol fut a víz.

A tisztásra fúj a szellő,
Felborzolva kis folyót.
Halovány mosóleány
Mos az éjjel sápadt sálat.

És az ég szelíd cselédje
Gallyaktól ölelve lágyan
Aggat a sötét mezőkre
Fényből szőtt fehérneműket –
Halovány mosóleány.


Valse de Chopin

Mint egy hegyes, véres köpet
Mit lődöz mellbajosnak ajka,
Ezt a zenét itt úgy uralja
Egy morbid, kínzó révület.

Színtelen a lebernyeged,
De álmod veres hangja rajta,
Mint egy hegyes, véres köpet
Mit lődöz mellbajosnak ajka.

Egy lanyhán vad téma eped
Avítt ízét nyakamba varrva ;
A számban mint tavalyi szalma,
Mit rossz utóízként nyelek,
Vagy mint hegyes, véres köpet.


Valse de Chopin

Mint egy sápadt csepp, a vér
Színez leffedt, beteg ajkat,
Üli úgy e hangok árját
Egy destruktív csáberő.

Felverők vad vágyakkordok
Bénító rémálmokat –
Mint egy sápadt csepp, a vér
Színez leffedt, kóros ajkat.

Forró, víg és édes-vágyó,
Szomorú, setét keringő,
Sosem mész ki a fejemből,
Gondolataimra hullasz,
Mint egy sápadt csepp, a vér!


Szellemidézés

Ó, Hisztériák Szűzanyája!
Állj versem oltára felett.
A kard dühe, mitől remeg
Aszott, petyhüdt melled kitárva,

Sajgó, nyílt sebeid, te drága,
Mint tágra nyílt, vörös szemek.
Ó, Hisztériák Szűzanyája,
Állj versem oltára felett.

A hitetlen világnak árva,
Már zöldült testű gyermeked
Vézna kezed mutassa meg,
Míg foszló húsa már leválna.
Ó, Hisztériák Szűzanyája!


A madonna

Állj fel, Hétfájdalmak Szűze,
Költeményim oltárára!
Véred petyhüdt két melledből
Kardnak ontotta ki mérge.

Dupla, vérző kardszúrásod
Két veres szem, rőt, és tátong.
Állj fel, Hétfájdalmak Szűze,
Költeményim oltárára!

Aszott, vézna két kezedben
Halott teste gyermekednek,
Felmutatva a világnak –
Ám emberszem nem néz, nem néz
Rád, ó, Hétfájdalmak Szűze!


Beteg Hold

A te eged fekete vánkos,
Ó, sápkóros Hold, és hideg!
Tágra nyílt, nagy, lázas szemed
Engem mint zene vonz magához.

Agyrémszerelmed rád halált hoz,
Egy néma vágyódás epeszt,
A te eged fekete vánkos,
Ó, sápkóros Hold, és hideg!

De aki földi kéjnek áldoz,
A gondtalan szerelmesek,
Mélabús fehér véredet
Hasonlítják bájos sugárhoz.
A te eged fekete vánkos.


A beteg Hold

Te éjjel nagy-nagybeteg Hold,
Néked az ég halálos ágy.
Nagy, lázas, tágra nyílt szemed
Mint szép, szokatlan zene hív.

Egy olthatatlan fájdalom
Öl: vágy, az, hogy el innen, el.
Te éjjel nagy-nagybeteg Hold,
Néked az ég halálos ágy.

A kedves, akit elbájolt
Társához vonz a bódulat,
Imádja játékfényed ő –
Halvány, kínszülte véred – vért!
Te éjjel nagy-nagybeteg Hold.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap