Giraud, Albert: Pierrot Lunaire 3. [1] (15., 16., 17.) (Pierrot Lunaire 3. [1] (15., 16., 17.) Magyar nyelven)
Pierrot Lunaire 3. [1] (15., 16., 17.) (Francia)15. Nostalgie Comme un doux soupir de cristal, Dans son triste désert mental Il désapprend son air fatal : Lieblich klagend – ein kristallnes Seufzen Da vergisst Pierrot die Trauermienen ! Dans le chef poli de Cassandre Le maryland qu'il vient de prendre, Il fixe un bout de palissandre In den blanken Kopf Cassanders, Daraus stopft er mit dem Daumen Dann dreht er ein Rohr von Weichsel Des aiguilles à tricoter Sous la treille elle vient guetter Soudain elle entend éclater Stricknadeln, blank und blinkend, Sie wartet in der Laube, Da plötzlich - horch! - ein Wispern!
|
Pierrot Lunaire 3. [1] (15., 16., 17.) (Magyar)A nosztalgia Bús fejében kerengenek Szeme nem kutat végzetet Lágyan síró kristályhangu sóhaj – S ez ott zúg lelke sivatagában, Levetné Pierrot a gyászos képet! Pipadohányt hint tenyerére, Rózsafa-batkát odatéve Cassandro golyófejébe, Abba nyomja jobbkezével Becsavar egy pipaszárat, Két kötőtű, hosszú, hegyes Most Pierrot felé kiles, Hirtelen hallja, hogy heves Két fényes, nagy kötőtű És les ki jó lugasból, Egyszerre – halld! – kiáltás:
|