Goffette, Guy: Aranyszemcsék a sárban V (Un peu d'or dans la boue V Magyar nyelven)

On dit: le soleil après la pluie, la mer

après la montagne, l’amour après

et partir, partir. Demain, quand tout sera,

quand tout aura, quand.

Promesses des morts si vivre est plus

qu’attendr, qu’espérer. Cendres jetées

sur le feu qui regimbe un peu puis se tait

sans consolation: la nuit

tombe, l’aube se lève, un été a passé.

Déjà, disent les fumées du hameau

tandis que les animaux sans colère continuent

d’amasser l’or de temps, l’or

de nos yeux avides et si vite fermés.

Mondják, hogy nap után eső, hogy a hegyek

után a tenger, a szerelem után meg,

és menni, menni. Holnap, mikorra minden,

mikor lesz minden, amikor.

Holtak ígérgetése ez, ha élni több,

mint várni és remélni. Tűzre vetett hamu,

kicsit fellobban még aztán kialszik

vigasztalan: az éjszaka

leszáll, a hajnal földereng, eltelt egy nyár.

Máris? kérdi a tanyák füstje, míg az

állatok, kikben harag nem él, csak gyűjtik egyre

aranyát az időnek, aranyát

sóvár, oly hamar csukódó szemeinknek.