Heredia, José-Maria de: Le naufragé
Le naufragé (Francia)Avec la brise en poupe et par un ciel serein, Voyant le Phare fuir à travers la mâture, Il est parti d'Egypte au lever de l'Arcture, Fier de sa nef rapide aux flancs doublés d'airain.
Il ne reverra plus le môle Alexandrin. Dans le sable où pas même un chevreau ne pâture La tempête a creusé sa triste sépulture ; Le vent du large y tord quelque arbuste marin.
Au pli le plus profond de la mouvante dune, En la nuit sans aurore et sans astre et sans lune, Que le navigateur trouve enfin le repos !
Ô Terre, ô Mer, pitié pour son Ombre anxieuse ! Et sur la rive hellène où sont venus ses os, Soyez-lui, toi, légère, et toi, silencieuse.
|
A hajótörött (Magyar)Hátszéllel szállva szép, derűs égbolt alatt, s az árbocokon át nézve a messzi fároszt, elhagyta jó korán Egyiptomot s a várost, s az ércbordája gyors hajó büszkén haladt.
Többé nem látja már a kikötőfalat. A homokban, ahol egy kecskenyáj se jár most, a vad vihar vetett ágyat neki, halálost; tengeri szél csavar ott némi targalyat.
A mozgó partfövény legmélyebb rétegében, hold- és csillagtalan s hajnaltalan nagy éjben pihenjen végre meg a nyugtalan hajós.
Ó föld, ó tengerek, szánjátok hát meg árnyát! S a hellén partokon, hol csontja porladoz, föld, légy könnyű, s te víz, ringasd szelíden álmát.
|