Jammes, Francis: Comme un insecte

Comme un insecte, la faucheuse mécanique
parcourt le foin. Son cliquetis irrégulier
semble accroître la torpeur qui se communique
à la vigne et à l’horloge de l’escalier.
Laissez-moi ne penser à rien. C’est un ennui
que de n’entendre parler que d’appendicite,
de Nietzsche, de la Vie, d’on ne sait quoi ensuite.
Les cornes des beaux bœufs luisent violemment,
et la lumière bleue enflamme le froment.
Les roses du jardin ont une odeur terrible,
et leurs pétales secs sont de sable torride.
Et la lourde écolière ainsi qu’un tournesol
s’endort et son atlas est tombé sur le sol.

Mint egy lármás bogár, kaszálógép szaladgál
a széna közt. Donog s hangjára rekkenő
kábultság terjed szét s mindenre átragad már,
az óra lassan jár, a szőllőfürt se nő.
Nem érdekel ma semmi, hagyjatok. Unalmas,
hogy folyton Nietzschéről s az Életről fecsegnek,
s hogy vakbélgyulladása volt ennek meg ennek.
Az ökrök szarvai szilajon fénylenek
s az érett búza közt kéknyelvü láng lebeg.
A kert rózsáiból félelmes illat árad,
s mint perzselő homok, a szirmuk oly kiszáradt.
S a kis diákleány, ki tikkadtan tanult, —
elszunnyadt s atlasza a forró földre hullt.