La Fontaine, Jean de: Egy lusta sírjára, vagyis a sajátjára (Épitaphe d'un paresseux Magyar nyelven)

Jean s'en alla comme il était venu,

Mangea le fonds avec le revenu,

Tint les trésors chose peu nécessaire.

Quant à son temps, bien le sut dispenser :

Deux parts en fit, dont il soulait passer

L'une à dormir et l'autre à ne rien faire.

Jean, ahogyan jött, szintúgy távozott.

Fölélte a tőkét s a kamatot:

a vagyont fölöslegesnek ítélte.

Remekül fölhasználta idejét:

Kettéosztotta — az egyik felét

alvásra, másikát semmittevésre.