Labé, Louise: Prédit me fut que devait fermement

Prédit me fut que devait fermement

Un jour aimer celui dont la figure

Me fut décrite ; et sans autre peinture

Le reconnus quand vis premièrement.

Puis le voyant aimer fatalement,

Pitié je pris de sa triste aventure,

Et tellement je forçai ma nature,

Qu'autant que lui aimai ardentement.

Qui n'eût pensé qu'en faveur devait croître

Ce que le Ciel et destins firent naître ?

Mais quand je vois si nubileux apprêts,

Vents si cruels et tant horrible orage,

Je crois qu'étaient les infernaux arrêts

Qui de si loin m'ourdissaient ce naufrage.

Megjósolták, hogy egy nap hevesen

fogom szeretni azt, kinek elébem

írták arcát, s nem kellett róla kép sem,

ráismertem, hogy meglátta szemem.

Majd látva, hogy szerelme végtelen,

megszántam őt keserves végzetében,

s mint értem ő, már én is érte égtem,

úgy erőt vettem természetemen.

Ki hinné, hogy nem egyre kedvezőbbre

fordul, ami az Ég s a Sors szülötte?

De a torló felhőket, a komor

szelet és a kemény vihart ha látom,

azt kell hinnem, hogy inkább a Pokol

végzéséből veszít el ez a zátony.