Laforgue, Jules: Avant-dernier mot

L’Espace?
— Mon cœur
Y meurt
Sans traces…
 
En vérité, du haut des terrasses,
Tout est bien sans cœur.
 
La Femme?
— J’en sors,
La mort
Dans l’âme…
 
En vérité, mieux ensemble on pâme
Moins on est d’accord.
 
Le Rêve?
— C’est bon
Quand on
L’achève…
 
En vérité, la Vie est bien brève,
Le Rêve bien long.
 
Que faire
Alors
Du corps
Qu’on gère?
 
En vérité, ô mes ans, que faire
De ce riche corps?
 
Ceci,
Cela,
Par-ci
Par-là…
 
En vérité, en vérité, voilà,
Et pour le reste, que Tout m’ait en sa merci.

A Térben?
– Sziv, ész
Kivész,
Ha végem…
 
Igaz, a teraszról hogyha nézem,
Sok szívtelen szinész.
 
A Nők meg?
– Halál
Talál:
Megölnek…
 
Igaz, ha hétrét gyönyörbe görnyed,
Még fádabb a pár.
 
Az Álom?
– Ha már
Lejár,
Imádom…
 
Igaz, rövid az Élet, s az Álom
Nagy-hosszú fonál.
 
Mivé lesz
A test,
Melyet
Kibérelsz?
 
Igaz, a dús test, melyet kibélelsz,
Majd mivé lehet?
 
Emez,
Amaz,
Meg ez,
Meg az…
 
No hát ez az, igaz, ami igaz.
A nagy Minden legyen hozzám igen kegyes.