Laforgue, Jules: Dimanches

Hamlet :  Have you a daughter?
Polonius :  I have, my lord.
Hamlet :  Let her not walk in the sun :
conception is a blessing; but not as your
daughter may conceive.
 
Le ciel pleut sans but, sans que rien l’émeuve,
Il pleut, il pleut, bergère! sur le fleuve…
 
Le fleuve a son repos dominical;
Pas un chaland, en amont, en aval.
 
Les Vêpres carillonnent sur la ville,
Les berges sont désertes, sans idylles.
 
Passe un pensionnat (ô pauvres chairs!)
Plusieurs ont déjà leurs manchons d’hiver
 
Une qui n’a ni manchon, ni fourrures
Fait, tout en gris, une pauvre figure.
 
Et la voilà qui s’échappe des rangs,
Et court! Ô mon Dieu, qu’est-ce qu’il lui prend
 
Et elle va se jeter dans le fleuve.
Pas un batelier, pas un chien Terr’Neuve.
 
Le crépuscule vient; le petit port
Allume ses feux. (Ah! connu, l’décor!)
 
La pluie continue à mouiller le fleuve,
Le ciel pleut sans but, sans que rien l’émeuve.

Hamlet: Van leánya?
Polonius: Igenis, van, uram!
Hamlet: Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás;
de nehogy a leánya fogékony találjon lenni.*

 *Arany János fordítása

Nem riasztja senki, de sír az égboltja,
Esik, esik, pásztorlányka! Rá a folyóra…
 
A folyón a vasárnapi pihenés;
Nem jár uszály, se fel, se lefelé.
 
A városra a vecsernye harangzúgása száll,
Nincs idill, a vízpartokon is csak pusztaság.
 
Tova egy kollégiumi diák (ó, szegény hulla!)
Sokan közülük már téli ruhájukban.
 
Egy nő, akin sem hosszú ujjú, sem bunda,
Valójában, csupa szürkében, szegény figura.
 
És íme, aki menekül a rangjától
S pénzétől! Ó, Uram, az miért harácsolt,
 
Ha magát a folyóba dobja s megfullad.
Nem csónakos, nem is Újfundlandi kutya.
 
A kis kikötőre, már az alkonyat telepszik
S kigyúlnak a fények. (Ó! Dísze a régi!)
 
A folyót az ég tovább duzzasztja,
Esik folyton, bár senki sem óhajtja.