Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Laforgue, Jules: Hypertrophie

Laforgue, Jules portréja

Hypertrophie (Francia)

Astres lointains des soirs, musiques infinies,
Ce Cœur universel ruisselant de douceur
Est le cœur de la Terre et de ses insomnies.
En un pantoura sans fin, magique et guérisseur
Bercez la Terre, votre sœur.
 
Le doux sang de l'Hostie a filtré dans mes moelles,
J'asperge les couchants de tragiques rougeurs,
Je palpite d'exil dans le cœur des étoiles,
Mon spleen fouette les grands nuages voyageurs.
Je beugle dans les vents rageurs.
 
Aimez-moi. Bercez-moi. Le cœur de l'œuvre immense
Vers qui l'Océan noir pleurait, c'est moi qui l'ai.
Je suis le cœur de tout, et je saigne en démence
Et déborde d'amour par l'azur constellé,
Enfin ! que tout soit consolé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org/stream

Túltengés (Magyar)

Távoli csillagok, végtelen zenetenger,
egyetemes szívem édes kéj árama
dagasztja. Egy a Föld, az álmatlan, szívemmel.
A bűvös, balzsamos, örök melódia
Föld-húgotok ringassa ma.
 
Átjárta édesen az Ostya vére vérem,
én hintem szét a bús alkonyati bíbort,
magánytól reszketek a csillagok szívében,
a nagy fellegeket spleen- em hajtja, a zord
viharszélben hangom sikolt.
 
Lágyan ringassatok. Enyém a mérhetetlen
mű szíve, mely felé az óceán eped.
A Világszív vagyok, elvérzem őrületben,
s mint csillagos egén szétömlő szeretet,
vigasztalok mindeneket.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

minimap