Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Laforgue, Jules: A szerelem könyvébe (Pour le livre d’amour Magyar nyelven)

Laforgue, Jules portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Pour le livre d’amour (Francia)

Je puis mourir demain et je n’ai pas aimé. 
Mes lèvres n’ont jamais touché lèvres de femme, 
Nulle ne m’a donné dans un regard son âme, 
Nulle ne m’a tenu contre son cœur pâmé.

Je n’ai fait que souffrir, pour toute la nature, 
Pour les êtres, le vent, les fleurs, le firmament, 
Souffrir par tous mes nerfs, minutieusement 
Souffrir de n’avoir pas d’âme encore assez pure.

J’ai craché sur l’amour et j’ai tué la chair! 
Fou d’orgueil, je me suis roidi contre la vie! 
Et seul sur cette Terre à l’Instinct asservie 
Je défiais l’Instinct avec un rire amer.

Partout, dans les salons, au théâtre, à l’église, 
Devant ces hommes froids, les plus grands, les plus fins, 
Et ces femmes aux yeux doux, jaloux ou hautains 
Dont on redoraient chastement l’âme exquise,

Je songeais: tous en sont venus là! J’entendais 
Les râles de l’immonde accouplement des brutes! 
Tant de fanges pour un accès de trois minutes! 
Hommes, soyez corrects ! ô femmes, minaudez!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaLe Sanglot de la Terre

A szerelem könyvébe (Magyar)

Én nem szerettem, nem, s tán már a halál vár,
Nem érintette még ajkam női ajk, nem,
Nem kínálta lelkét soha szerelmes szem,
Szívem s egy másik szív nem lett sohasem pár.

Nem jutott nekem más, mint fájdalom és fagy,
Fáj minden, minden fáj, ember, szél, virág, ég,
Minden idegszálat kimért fájdalom tép,
Mert nincs számomra, nincs lélek szeplőtlen s nagy.

Szerelem? Köptem rá! Legyőzve hús és vér!
Az élet ellen vad és tomboló gőg edz!
Az ösztönnek egy Föld rabszolgájává lesz,
Énbennem egyedül nincsen számára tér!

Szalon, színház vagy dóm, legyen bármilyen hely,
A legjobbaknak ott a szíve kő vagy jég,
Lágy nőszemekben gőg vagy féltékenység ég,
A széplelkükön máz, hogy aranyozást lelj,

És azt gondoltam én: Ide jutottak ők!
Emberfedeztetés, lihegés, hörgés, zaj!
Ennyi mocsok, szenny, sár egy pár percért mely ajz!
Férfiak, korrektség! Pipiskedjetek, nők!

------------------------------

A fordítás prozódiájáról l. a Sully Prudhomme A naplemente c. verséhez tartozó jegyzetet:
http://www.magyarulbabelben.net/works/fr/Prudhomme %2C_Sully-1839/Le_Coucher_du_Soleil/hu/58418-A_naplemente

Hagyományos, jambikus fordítás:

Holnap meghalhatok, s még nem szerettem én,
Ajkaimat ajak nem érintette még, nem,
Nő nem kínálta fel lelkét tekintetében,
S nem pihent a szivem elgyengülő szivén.

Az osztályrészem csak a fájás, gyötrelem lett,
Fáj minden, fáj a szél, ember, virág, az ég,
Minden idegszálat a kín aprózva tép.
Mert nem lelhetek én még nagy és tiszta lelket.

Szerelem? Köptem rá! Kivégezve a test!
Tomboló gőgömben az élet ellen állok!
Az ösztön leigáz egy egész nagyvilágot,
És én keserüen szemébe nevetek!

Legyen hely bármilyen, szalon, színház, a templom,
A legjobbaknak is a szíve kő vagy jég,
Lágy nőszemnek gőgje, féltékenysége ég,
Széplelkükre minden csak aranyfüstöket von.

Mind ide jutottak – gondoltam én – ezek !
Emberfedeztetés, zihálás – ronda népség!
Ennyi sár, szenny, mocsok pár percnyi hevülésért!
Korrektség, férfiak! Nők, pipiskedjetek!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját forrás

minimap