Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lamartine, Alphonse de: La fenêtre de la maison paternelle

Lamartine, Alphonse de portréja

La fenêtre de la maison paternelle (Francia)

Autour du toit qui nous vit naître

Un pampre étalait ses rameaux,

Ses grains dorés, vers la fenêtre,

Attiraient les petits oiseaux.

 

Ma mère étendant sa main blanche,

Rapprochait les grappes de miel,

Et ses enfants suçaient la branche,

Qu'ils rendaient aux oiseaux du ciel.

 

L'oiseau n'est plus, la mère est morte;

Le vieux cep languit jaunissant,

L'herbe d'hiver croît sur la porte,

Et moi, je pleure en y pensant.

 

C'est pourquoi la vigne enlacée

Aux mémoires de mon berceau,

Porte à mon âme une pensée,

Et doit ramper sur mon tombeau.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rienquedeschats.canalblog.com/archives

A szülőház ablaka (Magyar)

Ablakából az ősi laknak

lugasra láthattunk ki rég,

minden madarat odacsaltak

az aranyfürtös venyigék.

 

Anyám kezünk ügyébe húzta

a mézes-kincsű gallyakat,

megdézsmáltuk - s utána újra

dézsmálhatták a madarak.

 

Nincs már madár, anyám halott, a

lugas is elsárgult nagyon,

magányos a gyomverte porta -

rágondolok s megsiratom.

 

Szőlőskertek látványa engem

ma is bölcsőhelyemre visz,

emléke átdereng a lelken

és rávetül síromra is.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.niif.hu/02400/02476/02476.htm#11

minimap