Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lamartine, Alphonse de: Osszián! Osszián! Midőn ifjabb koromban (Ossian ! Ossian ! lorsque plus jeune encore (détail) Magyar nyelven)

Lamartine, Alphonse de portréja

Ossian ! Ossian ! lorsque plus jeune encore (détail) (Francia)

Ossian ! Ossian ! lorsque plus jeune encore
Je rêvais des brouillards et des monts d’Inistore ;
Quand, tes vers dans le cœur et ta harpe à la main,
Je m’enfonçais l’hiver dans des bois sans chemin,
Que j’écoutais siffler dans la bruyère grise,
Comme l’âme des morts, le souffle de la bise,
Que mes cheveux fouettaient mon front, que les torrents,
Hurlant d’horreur aux bords des gouffres dévorants,
Précipités du ciel sur le rocher qui fume,
Jetaient jusqu’à mon front leurs cris et leur écume ;
Quand les troncs des sapins tremblaient comme un roseau
Et secouaient leur neige où planait le corbeau,
Et qu’un brouillard glacé, rasant ses pics sauvages,
Comme un fils de Morven me vêtissait d’orages,
Si, quelque éclair soudain déchirant le brouillard,
Le soleil ravivé me lançait un regard,
Et d’un rayon mouillé, qui lutte et qui s’efface,
Éclairait sous mes pieds l’abîme de l’espace,
Tous mes sens exaltés par l’air pur des hauts lieux,
Par cette solitude et cette nuit des cieux,
Par ces sourds roulements des pins sous la tempête,
Par ces frimas glacés qui blanchissaient ma tête,
Montaient mon âme au ton d’un sonore instrument
Qui ne rendait qu’extase et que ravissement ;
Et mon cœur à l’étroit battait dans ma poitrine,
Et mes larmes tombaient d’une source divine,
Et je prêtais l’oreille et je tendais les bras,
Et comme un insensé je marchais à grands pas,
Et je croyais saisir dans l’ombre du nuage
L’ombre de Jéhovah qui passait dans l’orage,
Et je croyais dans l’air entendre en longs échos
Sa voix que la tempête emportait au chaos ;
Et de joie et d’amour noyé par chaque pore,
Pour mieux voir la nature et mieux m’y fondre encore,
J’aurais voulu trouver une âme et des accents,
Et pour d’autres transports me créer d’autres sens !
 
 
Jocelyn, Deuxième Époque, Février 1793.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.biblisem.net

Osszián! Osszián! Midőn ifjabb koromban (Magyar)

Osszián! Osszián! Midőn ifjabb koromban
Inistor ködbe fúlt tájáról álmodoztam
s hárfád kezemben és szívemben dalaid,
úgy jártam én a tél úttalan útjait;
hallgattam, hogy süvölt az éles szél a hanga
szürke bokrai közt, akár a holtak hangja,
lobogott a hajam, s az éhes szakadék
partján a zuhatag zúgta rémületét,
s az égből dőlve a füstölgő szirt fokára,
tajtékos sikolyát dúlt homlokomba vágta;
a százados fenyők reszkettek mint a nád,
s hullatták ágaik hollóhadas havát;
a vad sziklák fölé jégfelleg ült mogorván,
s mint Morven gyermekét, dérrel lepett az orkán: -
ha a köd fátylait széthasítva a nap
rám tűzött olykor egy hirtelen sugarat
s homállyal küszködő nyirkos világa rőten
föltárta a vidék örvényeit előttem:
a metsző bérei táj fuvalma, a magány,
a hömpölygő nagy éj a mennybolt magasán,
a vihar, melyben a vén fenyők jaja harsog
s homlokomon a dér jég tüze úgy fölajzott,
hogy elragadtatott, ujjongó hangszerem
dalára ittasan szárnyalt föl szellemem;
szívem úgy dobogott, majd szétvetette mellem,
égi forrás fakadt könnybe borult szememben,
idegem megfeszült, kitártam a karom,
mint aki részeg, úgy gázoltam a havon;
azt hittem, a vihar gomolygó fellegében
Jehova árnya száll fejem fölött sötéten
s a morajban, amely az ormokon dörög,
az ő szavainak visszhangja hömpölyög;
és hogy még lobogóbb mámor hevében égve
semmisülhessek a természet szent ölébe:
új lelket vágytam, új hangot s e mennyei
kábulatokhoz új szivet teremteni!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Gy.

minimap