Lasnier, Rina: Szigetek (Îles Magyar nyelven)

Nous sommes les fiancées de la mer
Scellées de soleil et palmées de joie,
Nous sommes ce poids d’amour et de proie
Pour fixer l’immensité de la mer.
 
La mer est montée de ses amertumes
Où se dressent ses morts couleur de lune
Pour élever des cimes de colère,
La mer se délave de nos chimères.
 
O mais complices de nos mariniers,
Sur les anneaux de vos filets de lin
Retissez nos promesses maille à maille,
Eployéz le voile des fiançailles.
 
Laissez la mer s’apaiser entre nos archipels,
Nous sommes les amantes des ses bras ouverts;
Laissez-la se reclouer, O pusillanime.
Aux calmes blessures de ses abîmes.

Velünk a tenger jegyzi el magát
Nap-pecsétjével éget öröme,
Szerelem, zsákmány terhes öröke,
Hogy rögzítsük roppant sivatagát.
 
Keserű mélyből a tenger kikél,
Lent hold-sápadt halottak képe él,
Harag-ormot ágaskodtat vadul,
Szörnyeinktől a tenger elfakul.
 
Ó matrózaink cinkos kezei,
Lenhálótok rögzítő-karikáin,
Húzzátok ki a remény-halakat,
Bontsatok menyasszonyi fátylakat.
 
A tenger köztünk hadd csituljon el,
Szeretőiként karjába ölel;
Ó kishitű, hadd akadjon fenn im
Örvényes mélye szelíd sebein.