Louÿs, Pierre: La flute de Pan

Pour le jour des Hyacinthies, il m’a donné une syrinx faite de roseaux bien taillés, unis avec de la blanche cire qui est douce à mes lèvres comme du miel.
Il m’apprend à jouer, assise sur ses genoux; mais je suis un peu tremblante. Il en joue après moi, si doucement que je l’entends à peine.
Nous n’avons rien à nous dire, tant nous sommes près l’un de l’autre; mais nos chansons veulent se répondre, et tour à tour nos bouches s’unissent sur la flûte.
Il est tard, voici le chant des grenouilles vertes qui commence avec la nuit. Ma mère ne croira jamais que je suis restée si longtemps à chercher ma ceinture perdue.
 
 
Les Chansons de Bilitis 30

Jácintvirágok ünnepekor finomra metszett nádsípot kaptam tőle játékszerül, viaszból lévő vége éppoly kedves ajkamnak, mint a jóízű méz.
Mikor játszani oktat, izmos térdére vesz; szívem kicsit belereszket. Olyan csendesen játszik aztán, nem lehet hallani szinte.
Egymással nincs mit beszélnünk, oly közel van egymáshoz arcunk; de mindig felel a dalra újabb, és olykor-olykor szánk széle összeér a sípon.
Késő van; levelibékák kezdenek dalba, ahogy beköszönt az éj. Anyám, tudom, nem hiszi el sohasem, hogy elvesztett övemet kerestem ilyen sokáig.
 
 
Bilitisz dalai 30