Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Louÿs, Pierre: Le tombeau des naïades

Louÿs, Pierre portréja

Le tombeau des naïades (Francia)

Le long du bois couvert de givre, je marchais; mes cheveux devant ma bouche se fleurissaient de petits glaçons, et mes sandales étaient lourdes de neige fangeuse et tassée.
Il me dit: « Que cherches-tu? - Je suis la trace du satyre. Ses petits pas fourchus alternent comme des trous dans un manteau blanc. » Il me dit: « Les satyres sont morts.
« Les satyres et les nymphes aussi. Depuis trente ans il n’a pas fait un hiver aussi terrible. La trace que tu vois est celle d’un bouc. Mais restons ici, où est leur tombeau. »
Et avec le fer de sa houe il cassa la glace de la source où jadis riaient les naïades. Il prenait de grands morceaux froids, et, les soulevant vers le ciel pâle, il regardait au travers.
 
 
Les Chansons de Bilitis 46



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://fr.wikisource.org

A najádok sírja (Magyar)

A zúzmarától fényes erdőn keltem át; kicsi jégcsapok virultak arcomba lógó fürtjeimen, sarumra egyre nagyobb csomókban tapadt a friss, puha hó. .
Rám köszönt: „Mit keresel?” „Nézd, erre vitt a szatír útja. Mint lyukak hófehér kabáton, olyanok villás lábnyomai.” így felelt: „Nem akadsz soha rá.
A szatír s a nimfa mind kiveszett. Nem járt a tél ily szörnyű faggyal egy emberöltő óta. A nyom, mit felkutattál, kecskebaké. De álljunk meg itt a sírjuk előtt.”
És kapájával rést ütött a forráson, melyből egykor najádok boldog kacaja zengett. Felvett néhány jégdarabot, s égnek tartva őket, szótlanul nézegetett rajtuk át.
 
 
Bilitisz dalai 46



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. E.

Kapcsolódó videók


minimap