Maeterlinck, Maurice: Ernyedtség (Lassitude Magyar nyelven)

Ils ne savent plus où se poser ces baisers,
Ces lèvres sur des yeux aveugles et glacés;
Désormais endormis en leur songe superbe,
Ils regardent rêveurs comme des chiens dans l'herbe,
La foule des brebis grises à l'horizon,
Brouter le clair de lune épars sur le gazon,
Aux caresses du ciel, vague comme leur vie ;
Indifférents et sans une flamme d'envie,
Pour ces roses de joie écloses sous leurs pas ;
Et ce long calme vert qu'ils ne comprennent pas.

Nem tudják azt sem már, hol legyen a csók. Hol?
Ajkuk oly szemhez ér, mely vak, s hideg mint por,
Amely egy mesés, szép, fennkölt álomba vész,
És mint fűben az eb, révetegen néz, néz
A láthatáron, ott, egy szürke nyájat: jön,
A pázsiton elszórt holdfényt legelnek, fönn
Akár az életük, éppoly semmilyen ég;
Közömbös ez a szem, és nem vágyik már rég
Az örömrózsákra, mi lábuknál terem,
S a békére, mi nagy, zöld, s mit nem ért már, nem.

.........................................

A fordítás nem hagyományos, nem jambikus; l. a Sully Prudhomme Naplemente c. verséhez írt jegyzetet.