Mallarmé, Stéphane: Apparition
Apparition (Francia)La lune s'attristait. Des séraphins en pleurs Rêvant, l'archet aux doigts, dans le calme des fleurs Vaporeuses, tiraient de mourantes violes De blancs sanglots glissant sur l'azur des corolles. - C'était le jour béni de ton premier baiser. Ma songerie aimant à me martyriser S'enivrait savamment du parfum de tristesse Que même sans regret et sans déboire laisse La cueillaison d'un Rêve au coeur qui l'a cueilli. J'errais donc, l'oeil rivé sur le pavé vieilli Quand avec du soleil aux cheveux, dans la rue Et dans le soir, tu m'es en riant apparue Et j'ai cru voir la fée au chapeau de clarté Qui jadis sur mes beaux sommeils d'enfant gâté Passait, laissant toujours de ses mains mal fermées Neiger de blancs bouquets d'étoiles parfumées.
|
Tünemény (Magyar)A hold elszomorult. Könnyezve, álmodó szeráfok, gőzölő virágokban, vonó ujjuk közt, siklatón csalták elő a párták azúrján elhaló violák zokogását, - Első csókod örök-szent napja volt e nap. Ábrándom, mely mohón kedveli kínomat, szakértőn ittasult a bánat illatától, melyet émely s panasz nélkül hagy ott magából az álomszüret a szüretelő szivén. Bolyongtam hát, szemem a földre szegve én, midőn az estben és az utcán, napsütötte hajaddal, nevetőn te toppantál előmbe, mint a fénybóbitás tündér, aki a szép, kényeztetett gyerek-álmokat járta rég, és kezéből, melyet nem zárt össze egészen, havaztak illatos csillag-bokrok fehéren.
|