Moustaki, Georges: A Mediterráneumban (En Méditerranée Magyar nyelven)

Dans ce bassin où jouent
Des enfants aux yeux noirs,
Il y a trois continents
Et des siècles d'histoire,
Des prophètes des dieux,
Le Messie en personne.
Il y a un bel été
Qui ne craint pas l'automne,
En Méditerranée.

Il y a l'odeur du sang
Qui flotte sur ses rives
Et des pays meurtris
Comme autant de plaies vives,
Des îles barbelées,
Des murs qui emprisonnent.
Il y a un bel été
Qui ne craint pas l'automne,
En Méditerranée.

Il y a des oliviers
Qui meurent sous les bombes
Là où est apparue
La première colombe,
Des peuples oubliés
Que la guerre moissonne.
Il y a un bel été
Qui ne craint pas l'automne,
En Méditerranée.

Dans ce bassin, je jouais
Lorsque j'étais enfant.
J'avais les pieds dans l'eau.
Je respirais le vent.
Mes compagnons de jeux
Sont devenus des hommes,
Les frères de ceux-là
Que le monde abandonne,
En Méditerranée.

Le ciel est endeuillé,
Par-dessus l'Acropole
Et liberté ne se dit plus
En espagnol.
On peut toujours rêver,
D'Athènes et Barcelone.
Il reste un bel été
Qui ne craint pas l'automne,
En Méditerranée.

Sötét szemű gyerek
Játszik itt szertelen,
Három földrész van itt
És több történelem,
Próféták, istenek,
A Messiás maga.
Szép a nyár és sosem
Fél az az ősztől a
Földközi tengeren.

A vér szaga, színe
A partjain lebeg,
Összevert országok
Mint tátongó sebek.
Szögesdrótszigetek,
A fal börtön fala.
Szép a nyár és sosem
Fél az az ősztől a
Földközi tengeren.

Olajfákat dönt le
A bomba és a tank,
Itt, ahol megjelent
A legelső galamb:
Népeké, melyeket
Elsöpört száz csata.
Szép a nyár és sosem
Fél az az ősztől a
Földközi tengeren.

Itt, itt játszottam én
Mint kicsi s nagy gyerek,
Víz mosta lábamat
A fejemet szelek.
A pajtásaim mind
Már apa nagyapa,
A világ hidegen
Itthagyta őket a
Földközi tengeren.

Az Akropoliszra
Gyászos égbolt borul,
Arra, hogy szabadság,
Nincsen szó spanyolul.
Álmunkban van jelen
Athén s Barcelona.
Van még nyár és sosem
Fél az az ősztől a
Földközi tengeren.