Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Musset, Alfred de: Madrid

Musset, Alfred de portréja

Madrid (Francia)

Madrid, princesse des Espagnes,
Il court par tes mille campagnes
Bien des yeux bleus, bien des yeux noirs.
La blanche ville aux sérénades,
Il passe par tes promenades
Bien des petits pieds tous les soirs.
 
Madrid, quand tes taureaux bondissent,
Bien des mains blanches applaudissent,
Bien des écharpes sont en jeux.
Par tes belles nuits étoilées,
Bien des senoras long voilées
Descendent tes escaliers bleus.
 
Madrid, Madrid, moi, je me raille
De tes dames à fine taille
Qui chaussent l'escarpin étroit ;
Car j'en sais une par le monde
Que jamais ni brune ni blonde
N'ont valu le bout de son doigt !
 
J'en sais une, et certes la duègne
Qui la surveille et qui la peigne
N'ouvre sa fenêtre qu'à moi ;
Certes, qui veut qu'on le redresse,
N'a qu'à l'approcher à la messe,
Fût-ce l'archevêque ou le roi.
 
Car c'est ma princesse andalouse !
Mon amoureuse ! ma jalouse !
Ma belle veuve au long réseau !
C'est un vrai démon ! c'est un ange !
Elle est jaune, comme une orange,
Elle est vive comme un oiseau !
 
Oh ! quand sur ma bouche idolâtre
Elle se pâme, la folâtre,
Il faut voir, dans nos grands combats,
Ce corps si souple et si fragile,
Ainsi qu'une couleuvre agile,
Fuir et glisser entre mes bras !
 
Or si d'aventure on s'enquête
Qui m'a valu telle conquête,
C'est l'allure de mon cheval,
Un compliment sur sa mantille,
Puis des bonbons à la vanille
Par un beau soir de carnaval.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr

Madrid (Magyar)

Spanyolföld hercegnője, Madrid,
kék és fekete szemet annyit
látunk, járván mezőidet.
Fehér város, ahol gitárdal
zokog, sétányaidon által
este sok apró láb tipeg.
 
Madrid, ha szökdelnek bikáid,
sok fehér kéz tapsolni vágyik,
sok kendő kockán forog ám!
Ha csillagos az éji óra,
sok hosszú fátyolú szenyóra
megy le kék lépcsőid során.
 
Madrid, Madrid, körömcipellőt
hordó megannyi karcsú delnőd
engem csak gúnyra ösztökél;
mert ismerek egyet, szavamra,
akinek se szőke, se barna
a kisujjával föl nem ér!
 
Ismerek egyet, és a némber,
ki fésüli s mellette lépdel,
ablakot csak számomra tár;
s csak férjen hozzá, ki lehordva
nem volt még, hogyha megy a dómba,
legyen bár érsek vagy király.
 
Mert andalúz hercegi hölgyem,
babám ő! s féltékeny, de szörnyen!
szép hosszúfátylas özvegyem!
igazi démon! mégis angyal!
Színe versenghet a naranccsal;
mint a madár, oly eleven!
 
Ó, látnátok csak, hogyha bálvány-
imádó számon holtra válván
csügg, majd ha ellenem szegül,
kecses, hajlékony termetével
mily ruganyos gyíkfürgeséggel
siklik ki a karom közül!
 
S ha bárkit érdekelne: ritka
hódításomnak mi a titka?
Büszke járású paripám
s egy bók mantillájára, mondom,
meg néhány vaníliabonbon
egy szép farsangi éjszakán.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. L.

minimap