Prévert, Jacques: Chanson des Escargots qui vont à l'enterrement
Chanson des Escargots qui vont à l'enterrement (Francia)A l'enterrement d'une feuille morte Deux escargots s'en vont Ils ont la coquille noire Du crêpe autour des cornes Ils s'en vont dans le soir Un très beau soir d'automne Hélas quand ils arrivent C'est déjà le printemps Les feuilles qui étaient mortes Sont toutes réssucitées Et les deux escargots Sont très désappointés Mais voila le soleil Le soleil qui leur dit Prenez prenez la peine La peine de vous asseoir Prenez un verre de bière Si le coeur vous en dit Prenez si ça vous plaît L'autocar pour Paris Il partira ce soir Vous verrez du pays Mais ne prenez pas le deuil C'est moi qui vous le dit Ça noircit le blanc de l'oeil Et puis ça enlaidit Les histoires de cercueils C'est triste et pas joli Reprenez vous couleurs Les couleurs de la vie Alors toutes les bêtes Les arbres et les plantes Se mettent a chanter A chanter a tue-tête La vrai chanson vivante La chanson de l'été Et tout le monde de boire Tout le monde de trinquer C'est un très joli soir Un joli soir d'été Et les deux escargots S'en retournent chez eux Ils s'en vont très émus Ils s'en vont très heureux Comme ils ont beaucoup bu Ils titubent un petit peu Mais la haut dans le ciel La lune veille sur eux.
|
Dal a két gyászoló csigáról (Magyar)
Egy falevél temetésére elindult egyszer két csiga Felöltötték gyász-héj ruhájuk gyászfátyolt tűztek szarvukra Elindultak a temetésre Nyirkos ősz volt alkonyodott Mentek de mire odaértek akkorra kitavaszodott Az elpusztult sárga falomb már újrazöldült feltámadott S a mély gyászba borult csigapár ámultan nézett egy nagyot A vidám nap sütött le rájuk A vidám nap és ekként szólt Ha már elcsigagoltatok idáig foglaljatok hát itt helyet igyatok meg egy jó pohár bort ha így tartaná kedvetek A párizsi busz erre jön majd este hatkor nem hamarább Ha úgy tetszik másszatok fel rá világot láttok legalább Csak e gyász-színt ne viseljétek én mondom rám hallgassatok elszürkíti a szem fehérjét és torzítja az alakot A koporsók borús világa minden kedélyt elnehezít Vegyétek fel régi ruhátok az élet igaz színeit És ekkor a sok bogár állat a füvek bokrok és a fák harsogó víg nótába kezdtek teli tüdővel fújták zengték a tavasz és nyár énekét az élet tűzpiros dalát És részegítő nektárt ittak koccingattak is itt és ott Szép volt új volt pezsdült az élet mámoros tavaszeste volt S a két csiga ellágyult szívvel már hazafelé ballagott Boldogok voltak és vidámak de tán sokat is ittak ott Hiába volt széles haslábuk mindegyik dőlt és tántorgott Ám a kék égbolt közepéről vigyázott reájuk a hold.
|