Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Prévert, Jacques: Chanson des Escargots qui vont à l'enterrement

Prévert, Jacques portréja

Chanson des Escargots qui vont à l'enterrement (Francia)

A l'enterrement d'une feuille morte

Deux escargots s'en vont

Ils ont la coquille noire

Du crêpe autour des cornes

Ils s'en vont dans le soir

Un très beau soir d'automne

Hélas quand ils arrivent

C'est déjà le printemps

Les feuilles qui étaient mortes

Sont toutes réssucitées

Et les deux escargots

Sont très désappointés

Mais voila le soleil

Le soleil qui leur dit

Prenez prenez la peine

La peine de vous asseoir

Prenez un verre de bière

Si le coeur vous en dit

Prenez si ça vous plaît

L'autocar pour Paris

Il partira ce soir

Vous verrez du pays

Mais ne prenez pas le deuil

C'est moi qui vous le dit

Ça noircit le blanc de l'oeil

Et puis ça enlaidit

Les histoires de cercueils

C'est triste et pas joli

Reprenez vous couleurs

Les couleurs de la vie

Alors toutes les bêtes

Les arbres et les plantes

Se mettent a chanter

A chanter a tue-tête

La vrai chanson vivante

La chanson de l'été

Et tout le monde de boire

Tout le monde de trinquer

C'est un très joli soir

Un joli soir d'été

Et les deux escargots

S'en retournent chez eux

Ils s'en vont très émus

Ils s'en vont très heureux

Comme ils ont beaucoup bu

Ils titubent un petit peu

Mais la haut dans le ciel

La lune veille sur eux.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.feelingsurfer.net/garp/poesie

Dal a két gyászoló csigáról (Magyar)

 

Egy falevél temetésére

elindult egyszer két csiga

Felöltötték gyász-héj ruhájuk

gyászfátyolt tűztek szarvukra

Elindultak a temetésre

Nyirkos ősz volt alkonyodott

Mentek de mire odaértek

akkorra kitavaszodott

Az elpusztult sárga falomb már

újrazöldült feltámadott

S a mély gyászba borult csigapár

ámultan nézett egy nagyot

A vidám nap sütött le rájuk

A vidám nap és ekként szólt

Ha már elcsigagoltatok idáig

foglaljatok hát itt helyet

igyatok meg egy jó pohár bort

ha így tartaná kedvetek

A párizsi busz erre jön majd

este hatkor nem hamarább

Ha úgy tetszik másszatok fel rá

világot láttok legalább

Csak e gyász-színt ne viseljétek

én mondom rám hallgassatok

elszürkíti a szem fehérjét

és torzítja az alakot

A koporsók borús világa

minden kedélyt elnehezít

Vegyétek fel régi ruhátok

az élet igaz színeit

És ekkor a sok bogár állat

a füvek bokrok és a fák

harsogó víg nótába kezdtek

teli tüdővel fújták zengték

a tavasz és nyár énekét

az élet tűzpiros dalát

És részegítő nektárt ittak

koccingattak is itt és ott

Szép volt új volt pezsdült az élet

mámoros tavaszeste volt

S a két csiga ellágyult szívvel

már hazafelé ballagott

Boldogok voltak és vidámak

de tán sokat is ittak ott

Hiába volt széles haslábuk

mindegyik dőlt és tántorgott

Ám a kék égbolt közepéről

vigyázott reájuk a hold.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap