Prassinos, Gisèle: Viens

Viens retournons là-bas

Dans les champs

les maisons de feuilles abritent encore nos ombres petites.

Regarde sur ton front la verte gloire n'est pas flétrie

- l'autre ne fut qu'un rêve -

et dans les vergers

les fruits d'alors n'ont pu décider

sans toi

de se changer en arbre.

Viens mon Rouge prends tes armes

j'ai mes chardons

et je m'appelle Fleur de cerisier.

Le temps n'est rien

il n'y a pas de lits pour nos morts

pas de fin pour nos figures

les corps mentent

les miroirs sont ivres.

Gyere térjünk vissza oda.

A rétekre

Ahol falevélházak őrzik még kicsiny árnyékainkat.

Nézd: homlokodon a zöld glória nem lett gyalázatos

-a másik nem volt más csupán álom-,

És a kertekben

A gyümölcsök még nem határoztak

Nélküled,

Hogy ágat, fát változtassanak.

Gyere Vörösöm fogjad fegyvereidet

Nekem tüskés bogáncsaim vannak

S úgy hívnak: Cseresznyevirág.

Az idő semmiség

Nincsen ágy halottainknak

Alakunk nélkül nincs végzet

S a test hazug

A tükrök pedig részegek.