Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Régnier, Henri de: Perzsa tükör (Miroir persan Magyar nyelven)

Régnier, Henri de portréja

Miroir persan (Francia)

L'étroit miroir qui dort en sa boîte persane,

Toute peinte de fleurs que traça le pinceau,

Imite, sans que rien le tarisse ou le fane,

La forme d'une feuille et la couleur de l'eau.

 

L'artisan de jadis a taillé dans le jade

Son contour, qui remplit la paume de la main,

Pour ce geste qui fut le tien, Sehéhérazade,

Revoyant ton visage au soleil du matin !

 

Car, chaque nuit, ta longue et merveilleuse histoire

Suspend sur ton col nu le sabre redouté,

Et ta langue te vaut l'incertaine victoire

De sourire, une fois encore, à ta beauté;

 

Mais le temps implacable et qui n'a pas d'oreilles,

Plus sourd que le Khalife ingrat et curieux,

N'épargne pas la joue et la bouche vermeilles;

Et la cruelle mort ferme les plus beaux yeux;

 

Le miroir qui, peut-être, a miré la Sultane

Reflète maintenant un visage nouveau,

Et conserve toujours en sa boîte persane

La forme de la feuille et la couleur de l'eau.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream

Perzsa tükör (Magyar)

Te keskeny, kis tükör, itt pihensz a perzsa tokban,

Melyre virágokat rajzolt pamacs hegye,

A szined mint a vizé s levéli alakod van,

Bár hervadás nem ér s nincs mi szined vegye.

 

Tükör, melynek keretjét tenyérnél nem nagyobbra

Faragta kézmüves jáspisból hajdanán:

Neked, Seherezádé, egy kézmozdulatodra

Arcod mutatta a kelő nap hajnalán.

 

Hosszu, csodás meséd - mig éjente elregélted -

Kard-éltől ótta meg mezitelen nyakad:

Bizonytalan dicsőség (nyelved szerezte néked),

Hogy tükrödben tovább csodálhatod magad,

 

De óh, a háladatlan s kiváncsi kalifánál

Még süketebb időt hiába kérleled:

Eperszin szád és arcod hervasztani itt áll már

A fájdalmas halál, s lezárja szép szemed.

 

Honnan szultána képe villant elő ragyogva:

Más arc tekinti most e kis tükörlapot,

Mely mindvégig megőrzi, pihenve perzsa tokba,

A viz fakó szinét s levéli alakot.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

minimap