Régnier, Mathurin: Epitaphe

J'ai vécu sans nul pensement,
Me laissant aller doucement
A la bonne loi naturelle,
Et si m'étonne fort pourquoi
La mort daigna songer à moi,
Qui n'ai daigné penser à elle.

Eszme nem sorvasztott soha,
Hagytam, hadd ringasson tova
A természet derék szabálya,
Ezért most meglep, hogy miképp
Mert épp rám gondolni a vég,
Ki nem gondoltam soha rája.