Reverdy, Pierre: Rides du temps

Plus je crie plus le vent est fort

La porte se ferme

Emporte la fourrure et les plumes

Et le papier qui vole

Je cours sur la route après les feuilles

Qui s'envolent

Le toit se soulève

Il fait chaud

Le soleil est un aimant

Qui nous soutient

A des kilomètres

J'aime le bruit que tu fais

Avec tes pieds

On m'a dit que tu cours

Mais tu n'arriveras jamais

Le vieil amateur d'art a un sourire idiot

Faussaire et cambrioleur

Animal nouveau

Tout lui fait peur

Il se dessèche dans un musée

Et participe aux expositions

Je l'ai mis dans un volume au dernier rayon

La pluie ne tombe plus

Ferme ton parapluie

Que je voie tes jambes

S'épanouir au soleil

Ha kiabálok erősödik a szél

Az ajtó bezárul

Vidd el a szőrmét a tollakat

A papírt mely ide-oda repked

Futok az úton a levelek nyomában

Amelyek szárnyra keltek

Fölemelkedik a tető

Meleg van

A nap olyan mágnes

Mely megtart mindannyiunkat

Kilométerekről is

Szeretem lépted zaját

Az utakon

Azt mondták sietsz

De meg sohasem érkezel tudom

Az öreg műértőnek bárgyú a mosolya

Egy csalóé egy betörőé ilyen

Új állatfajta

Mindentől megijed

Egy múzeumban poshad

Részt vesz a kiállításokon

Beteszem egy könyvbe a hátsó sorban

Az eső elállt

Csukd be ernyődet

Hadd lássam a lábad

Teljes hosszában a napon