Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rimbaud, Arthur: Egy évad a pokolban /6 (UNE SAISON EN ENFER /6 Magyar nyelven)

Rimbaud, Arthur portréja

UNE SAISON EN ENFER /6 (Francia)

L'IMPOSSIBLE

___

     Ah! cette vie de mon enfance, la grande route par tous les temps, sobre surnaturellement, plus désintéressé que le meilleur des mendiants, fier de n'avoir ni pays, ni amis, quelle sottise c'était. - Et je m'en aperçois seulement!

     - J'ai eu raison de mépriser ces bonshommes qui ne perdraient pas l'occasion d'une caresse, parasites de la propreté et de la santé de nos femmes, aujourd'hui qu'elles sont si peu d'accord avec nous.

     J'ai eu raison dans tous mes dédains: puisque je m'évade!

     Je m'évade!

     Je m'explique.

     Hier encore, je soupirais: "Ciel! sommes-nous assez de damnés ici-bas! Moi j'ai tant de temps déjà dans leur troupe! Je les connais tous. Nous nous reconnaissons toujours; nous nous dégoûtons. La charité nous est inconnue/ Mais nous sommes polis; nos relations avec le monde sont très-convenables." Est-ce étonnant? Le monde! les marchands, les naïfs! - Nous ne sommes pas déshonorés. - Mais les élus, comment nous recevraient-ils? Or il y a des gens hargneux et joyeux, de faux élus, puisqu'il nous faut de l'audace ou de l'humilité pour les aborder. Ce sont les seuls élus. Ce ne sont pas des bénisseurs!

     M'étant retrouvé deux sous de raison - ça passe vite! - je vois que mes malaises viennent de ne m'être pas figuré que nous sommes à l'Occident. Les marais occidentaux! Non que je croie la lumière altérée, la forme exténuée, le mouvement égaré... Bon! voici que mon esprit veut absolument se charger de tous les développements cruels qu'a subis l'esprit depuis la fin de l'Orient... Il en veut, mon esprit!

     ... Mes deux sous de raison sont finis! - L'esprit est autorité, il veut que je sois en Occident. Il faudrait le faire taire pour conclure comme je voulais.

     J'envoyais au diable les palmes des martyrs, les rayons de l'art, l'orgueil des inventeurs, l'ardeur des pillards; je retournais à l'Orient et à la sagesse première et éternelle. -Il paraît que c'est un rêve de paresse grossière!

     Pourtant, je ne songeais guère au plaisir d'échapper aux souffrances modernes. Je n'avais pas en vue la sagesse bâtarde du Coran. -Mais n'y a-t-il pas un supplice réel en ce que, depuis cette déclaration de la science, le christianisme, l'homme se joue, se prouve les évidences, se gonfle du plaisir de répéter ces preuves, et ne vit que comme cela! Torture subtile, niaise; source de mes divagations spirituelles. La nature pourrait s'ennuyer, peut-être! M. Prudhomme est né avec le Christ.

     N'est-ce pas parce que nous cultivons la brume! Nous mangeons la fièvre avec nos légumes aqueux. Et l'ivrognerie! et le tabac! et l'ignorance! et les dévouements! - Tout cela est-il assez loin de la pensée de la sagesse de l'Orient, la patrie primitive? Pourquoi un monde moderne, si de pareils poisons s'inventent!

     Les gens d'Église diront: C'est compris. Mais vous voulez parler de l'Eden. Rien pour vous dans l'histoire des peuples orientaux. - C'est vrai; c'est à l'Eden que je songeais! Qu'est-ce que c'est pour mon rêve, cette pureté des races antiques!

     Les philosophes: Le monde n'a pas d'âge. L'humanité se déplace, simplement. Vous êtes en Occident, mais libre d'habiter dans votre Orient, quelque ancien qu'il vous le faille, - et d'y habiter bien. Ne soyez pas un vaincu. Philosophes, vous êtes de votre Occident.

     Mon esprit, prends garde. Pas de partis de salut violents. Exerce-toi! - Ah! la science ne va pas assez vite pour nous!

     - Mais je m'aperçois que mon esprit dort.

     S'il était bien éveillé toujours à partir de ce moment, nous serions bientôt à la vérité, qui peut-être nous entoure avec ses anges pleurant!... - S'il avait été éveillé jusqu'à ce moment-ci, c'est que je n'aurais pas cédé aux instincts délétères, à une époque immémoriale!... - S'il avait toujours été bien éveillé, je voguerais en pleine sagesse!...

     Ô pureté! Pureté!

     C'est cette minute d'éveil qui m'a donné la vision de la pureté! - Par l'esprit on va à Dieu!

     Déchirante infortune!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://un2sg4.unige.ch/athena/rimbaud

Egy évad a pokolban /6 (Magyar)

 

A lehetetlen

Ó, gyermekéletem, nagy vándorút minden időkön át, természetfölöttien józan, önzetlenebb, mint a legjobb koldus, büszke arra, hogy se földje, se barátai nincsenek - micsoda ostobaság volt ez! - És én csak most eszmélek rá.

Igazam volt, mikor megvetettem ezeket a jámbor fickókat, akik az enyelgésnek egyetlen alkalmát el nem mulasztanák, akik paraziták asszonyaink tisztaságán és egészségén, s éppen manapság, amikor nőink oly kevéssé egyeznek velünk.

Igazam volt minden megvetésemben: mert én megszököm.

Megszököm!

Megmagyarázom.

Tegnap még úgy sóhajtoztam: „Ég! Elegen vagyunk elkárhozottak idelenn! Oly régóta vagyok már a nyájukban! Mindőjüket ismerem. Folytonosan egymásra ismerünk; utáljuk egymást. A könyörület ismeretlen előttünk. De udvariasak vagyunk; kapcsolataink a világgal fölöttébb ildomosak.” Meglepő ez? A világ! a kalmárok, az együgyűek! - A becsületünkön nem esett csorba. De a kiválasztottak, ők hogyan fogadnának bennünket? És vannak házsártos és vidám emberek, álkiválasztottak, mert vakmerőeknek vagy alázatosaknak kell lennünk, hogy meg­közelíthessük őket. Ezek az egyedüli kiválasztottak. Nem mindennek jótevői ők!

Miután ismét ráakadtam kétgarasnyi észre - gyorsan illanó jószág! -, látom, hogy minden bajom abból eredt, hogy nem jöttem rá elég hamar: nyugaton vagyunk. Nyugati mocsarak! Nem mintha hinnék a megrontott fényben, az elsatnyult formában, a zavaros mozdulatban... No lám, szellemem föltétlenül meg akar rakodni minden kegyetlen fejlődéssel, amelyet a Kelet vége óta élt meg a szellem... Nem éri be kevéssel szellemem!

...Kétgarasnyi eszem elfogyott! - A szellem: tekintély, azt kívánja, hogy nyugaton legyek. El kellene őt hallgattatni, hogy kedvem szerint végezzek.

A vértanúk pálmáit a pokolba küldtem, pokolba a művészet sugarait, a feltalálók büszkeségét, a martalócok tüzét; visszatértem keletre és az első és örökös bölcsességhez. - Úgy tetszik, a vaskos renyheség álma ez!

Mindazonáltal sohasem gondoltam arra a gyönyörűségre, hogy elkerülhetem a modern szenvedéseket. Sohasem a Korán korcs bölcsessége lebegett a szemem előtt. - De nem való­ságos gyötrelem az, ahogy a tudásnak e kinyilatkoztatása, a kereszténység óta az ember elját­szadozik, a nyilvánvalóságokat bizonyítgatja magának, puffadoz a gyönyörűségtől, ahogy ezeket a bizonyítékokat ismételgeti, s így él és nem másképp? Finom és mulya gyötrődés; szellemi elkalandozásaim forrása. A természet talán unatkozhatnék! Prudhomme úr Krisztussal született.

Nem azért van ez így, mert a ködöt kultiváljuk? A lázat együtt esszük vizenyős főzelé­keinkkel. És az iszákosság! és a dohány! és a tudatlanság! és az alázkodások! Nincs-e mindez elég távol őshazánknak, a Keletnek bölcsességétől, eszméjétől? Minek a modern világ, ha ilyen mérgeket találnak ki?

Az Egyház emberei így fognak szólani: „Rendben van. De a mennyországról akartok beszélni. A keleti népek történetében erről egy betűt sem találtok.” - Ez igaz; a mennyországra gondoltam! Mi az én álmomnak az antik fajok tisztasága!

A filozófusok: A világnak nincs kora. Az emberiség egyszerűen változtatja a helyét. Ti nyuga­ton vagytok, de lakhatnátok keleten is - olyan ősi Keleten, amilyenen csak tetszik -, s jól talál­hatnátok ott magatokat. Ne adjátok fel meggyőződéseiteket. Filozófusok, ti a ti Nyugatotokról valók vagytok.

Szellemem, vigyázz. Csak semmi erőszakos megváltó elhatározások. Gyakorold magad! Ó, a tudomány nekünk nem halad elég gyorsan!

- De észreveszem, hogy szellemem alszik.

Ha ettől a pillanattól kezdve mindig éber volna, mihamar ott lennénk az igazságnál, amely talán zokogva vesz körül bennünket angyalaival!... Ha mind ez óráig éber lett volna, akkor nem engedtem volna a gyilkos ösztönöknek, egy emlékezet előtti kornak!... Ha mindig éber lett volna, most a bölcsesség teljében úsznám!

Ó, tisztaság! tisztaság!

Az ébredés e pillanatában adatott meg nekem a tisztaság látomása! - A szellemen át visz Istenhez az utunk!

Szívszaggató szerencsétlenség!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrása http://mek.niif.hu/04400/04407/04407.htm

minimap