Romains, Jules: Párizsból (De Paris Magyar nyelven)

Comme il est doux de marcher
Dans la broussaille invisible.
Mille influences fourchues
S'entrelacent à plaisir.

Il tremble dans ton regard
Une insolence furtive
Et l'inquiétude et l'audace
D'une bête des forets.

Le péril tourne alentour;
Un pas écrase les feuilles;
Mais tu sais des voies secrètes
Dans les bruits et les lueurs;

Mais tu sais que l'ennemi
Te confond avec la brume,
Tant vos couleurs sont pareilles,

Amour couleur de Paris.

Be jó így bandukolni
Az eldugott bozótban.
Ezer sok-ágú érzés
Ölelkezik gyönyörrel.

Most rejtett szemtelenség
Remeg tekintetedben,
Mint riadtság s elszántság
Az erdei vad szemében.

Veszély cikáz körötted;
Egy láb füvet tipor le;
De tudsz te titkos ösvényt
A zaj s a csillogás közt;  

Tudod, hogy ellenséged
A köddel téveszt össze,
Oly egyszínű vagy azzal,

Párizs-színű szerelem.