Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Roux, Saint-Pol: Üvegkoponyák (Crânes de verre Magyar nyelven)

Roux, Saint-Pol portréja

Crânes de verre (Francia)

Diaphanes me sont les crânes.

Je distingue les idées du cerveau comme à travers le cristal d’une cloche les délicatesses d’une fleur rare, et, sans que mon prochain ne s’en doute, je suis l’évolution de son esprit généralement en contradiction avec la parole sortie de sa bouche. Il profère : oui ! mais sous le crâne j’ai surpris : non ! D’où, presque toujours, un acte oblique, fausse extériorité du vœu foncier, symbole hypocrite de l’intime pensée.

En vérité, durant telles heures de dégoût, la vie me parut un carnaval où les effets n’étaient que les chienlits des causes, aussi bien, puisqu’il me suffit d’examiner le spectacle de l’individu pour en inférer que son œuvre est l’opposite de son rêve, en arrivais-je à ne plus regarder au travers des crânes.

Ô les crânes humains !

Pour quelques-uns riches de fleurs ou de diamants, combien d’analogues à des marécages, à des ravins hérissés de guet-apens, à des préaux de prison, à des champs de carnage…

Par contre quelle logique sous le crâne des bêtes. Point de duplicité. Elles sont tendres ou barbares, bonnes ou mauvaises. Nulle pensée de loup dans un cerveau de brebis, aucune pensée de brebis dans le cerveau du loup.

La bête est plus loyale que l’homme.

C’est pourquoi je fuis souvent l’humanité pour aller vivre sauvagement, parmi les pattee et les ailes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.paradis-des-albatros.fr

Üvegkoponyák (Magyar)

Átlátszónak látom a koponyákat.

Úgy szemlélem gondolataikat, mint üvegharangon át ritka virágot, s felebarátom nem is sejti, hogy követem eszméi útját, mely általában szöges ellentétben áll az ajkát elhagyó szavakkal. Kijelenti: Igen!, ám koponyája burkán át azt látom: nem! S mindebből majd mindannyiszor alattomos cselekedetek fakadnak, az ösztönös vágyak hamis megnyilvánulásai, a legbensőbb indíttatás képmutató szimbólumai.

Valójában az undor eme óráiban az élet afféle karneválnak tűnt, melyben minden jelenség a valódi okok álcája csupán, annál is inkább, mivel elegendő szemügyre vennem valaki kinézetét, s máris rájövök, hogy amit tesz, ellentmond álmainak, ilyenformán lassan semmi kedvem többé beletekinteni a koponyák belsejébe.

Ó, emberi koponyák!

Akad közöttük virágokkal dús, gyémánttal gazdag, de egy ilyenre hány meg hány olyan jut, mely mocsarakhoz, titkos leshelyekkel népes horhosokhoz, börtönudvarokhoz, vériszamos csatamezőkhöz hasonlatos…

De mennyire más logika honol az állati koponyákban! Sehol semmi kétszínűség. Szelídek vagy kegyetlenek, jók vagy gonoszak. A bárány agyában meg nem fordul egy farkashoz illő gondolat, a farkaséban sosem üt tanyát holmi bárány-eszme.

Az állat egyenesebb, mint az ember.

Ezért menekülök el gyakran az emberek elől, s élek kedvemre nomádként szárnyak és mancsok között.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn

minimap