Saint-Gelais, Mellin: D’un présent de cerises

À ce beau premier jour de mai,

En lieu de bouquet ou de mai,

Présent vous fais, mes damoiselles,

D’un plat de cerises nouvelles,

Qui se sont, ce pensè-je, hâtées

Pour de vous deux être tâtées,

Car toutes belles nouveautés

Cherchent vos nouvelles beautés.

Voyez ! Est-il chose plus douce ?

Ell’s sont grosses comme le pouce.

Saurait-on voir, que vous en semble,

Rien qui mieux à un cœur ressemble ?

C’est signe que, toutes vos vies,

De mille cœurs serez servies.

Quoi ? ai-je failli à bien dire ?

Qu’est ceci ? Qu’avez-vous à rire ?

Est-ce que, me laissant prêcher,

Vous mettez à les dépêcher ?

Et toujours les plus cramoisies

S’en vont les premières choisies ;

Ne sais, quand l’une à l’autre touche,

Quelle est la cerise ou la bouche,

Tant sont également vermeilles !

Mais qu’y a-t-il ? voici merveilles,

De rire tant, et qui vous boute ?

Sur ma vie que je m’en doute.

Ha ! c’est fait ; je vous vois venir.

Elles vous ont fait souvenir,

À leur forme et à leur liqueur,

De quelque autre cas que d’un cœur ;

Et vous moquez avec raison

De ma lourde comparaison.

Vous l’avez mieux mise à son point !

C’est cela, ne le niez point :

Avouer prêtes je vous vois.

Au moins recevez cette loi

Que celle à qui il adviendra

D’avoir la dernière, viendra

Le confesser sans qu’elle y songe

Ou me baiser pour la mensonge.

Az első szép májusi nap:

Nem májusfát vagy csokrokat

Hozok ajándékba, hölgyecskék,

Hanem egy tálka friss cseresznyét,

S lám, e gyümölcs jött, biza, sebten,

Hogy tapinthassák mind a ketten,

Merthogy minden szép, új dolog

Új szépségükért kuncsorog.

Nézzék! Van-e más ilyen édes?

Mind kövér, hüvelykujjnyi széles!

S láttak már bármit, minek íve

Ennyire hasonlít a szívre?

Bizony jel ez, hogy míg csak élnek,

Ezer szív szolgál kegyedéknek.

Mi történt? Mondtam bármi rosszat?

Ej, no, mi ez? Min vigadoznak?

Azon, hogy míg én papolok,

Szájukban cseresznye ropog?

Amelyek szép kármin-szinűek

Először el azok repülnek,

S nem tudjuk, alig érnek össze,

Melyik száj és melyik cseresznye,

Hisz éppoly vérszín mind a kettő!

De láss csodát, e két remek nő

Csak nevet. Lám, van mit mulasson!

Nyakamat rá, hogy jól gyanakszom!

Hol jár az eszük? Már tudom!

A forma és a lé bizony

Nem a szívet idézi fel,

Rokonabb másvalamivel.

Joggal gúnyolódnak nagyon

Az ormótlan hasonlaton.

Hej, találóbb a maguké!

Ne tagadják, az az, ugy-é?

Látom, készek bevallani!

Játsszunk hát: szabály, hogy aki

Végül az utolsó szemet

Kiveszi majd, az mondja meg.

Ne habozzék: fülembe gyónja,

S ha hazudik, enyém a csókja.