Soupault, Philippe: Westwego (Westwego Magyar nyelven)
Westwego (Francia)Etrange voyageur voyageur sans bagages je n’ai jamais quitté Paris ma mémoire ne me quittait pas d’une semelle ma mémoire me suivait comme un petit chien j’étais plus bête que les brebis qui brillent dans le ciel à minuit il fait très chaud je me dis tout bas et très sérieusement j’ai soif j’ai vraiment très soif je n’ai que mon chapeau clef des champs clef des songes père des souvenirs est-ce que je n’ai jamais quitté Paris mais ce soir je suis dans cette ville derrière chaque arbre des avenues un souvenir guette mon passage C’est toi mon vieux Paris mais ce soir enfin, je suis dans cette ville tes monument sont les bornes kilométriques de ma fatigue je reconnais tes nuages qui s’accrochent aux chéminées pour me dire adieu ou bonjour la nuit tu es phosphorescent je t’aime comme on aime un éléphant tous tes cris sont pour moi des cris de tendresse je suis comme Aladin dans le jardin où la lampe magique était allumée je ne cherche rien je suis ici je suis assis à la terrasse d’un café et je souris de toutes mes dents en pensant à mes fameux voyages je voulais aller à New York ou à Buenos Aires connaître la neige de Moscou partir un soir à bord d’un paquebot pour Madagascar ou Shang-haï remonter le Mississipi je suis allé à Barbizon et j’ai relu les voyages du capitaine Cook je me suis couché sur la mousse élastique j’ai écrit des poèmes près d’une anémone sylvie en cueillant les mots qui pendaient aux branches le petit chemin de fer me faisait penser au transcanadien et ce soir je souris parce que je suis ici devant ce verre tremblant où je vois l’univers en riant sur les boulevards dans les rues tous les voyous passent en chantant les arbres secs touchent le ciel pourvu qu’il pleuve on peut marcher sans fatigue jusqu’à l’océan ou plus loin là-bas la mer bat comme un coeur le soleil a bien changé depuis six mois il y a tant de choses qui dansent devant moi mes amis endormis aux quatre coins je les reverrai demain
|
Westwego (Magyar)Különös utazó poggyász nélkül utazom Bár Párizsból még ki se tettem a lábam Az emlékezet egy percig se hagyott egyedül Az emlékezet kiskutyaként lihegett a nyomomban Csacsibb voltam mint a csacsik Melyek éjfélkor az égről a csillagokat leigázzák Fojt a meleg nagyon fojt Halkan rebegem s igen komolyan Szomjúhozom adjatok inni igazán Csak kalapom van fejemen A mezők meg az álmok kulcsa zsebemben Emlékeim sokasodnak Attól hogy nem hagyom el Párizst Itt kóborlok a város kövein A körút fái mögül az ágak tetejéről Mindenféle emlék les rám amerre megyek Te ölelsz öregem Párizs Végül ma este itt vagyok a városban Emlékműveid jelzőkövei Fáradtságom kilométereinek Megismerem újra valamennyi fellegedet Melyek kéményeid mögül rámvihorásznak Azt mondják jóreggelt vagy isten veled édes Éjjel a sötétben villódzik a fényed jáspisosan Szeretlek mint más egy elefántot Minden sikolyod zsivalyod szerelmi sóhajtás Úgy érzem magamat mint Aladdin Mikor kezében a bűvös lámpa kigyulladt Megelégedett vagyok én Mert itt vagyok én Egy kávéház teraszán S fülig elhúzom a számat hahotázva Híres utazásaimat fölidézve New-Yorkba akartam utazni vagy Buenos-Airesbe Látni tapintani Moszkva havát El akartam utazni egy este póstahajóval Madagaszkár vonzott vagy a távoli Sangháj A Missisippin akartam fölevezni S Barbizonban kötöttem ki helyettük S Cook kapitány útikönyvét újra lapoztam Ruganyos mohaágyon heverésztem S verseket írtam egy sárga kökörcsin közelében S versemhez a fákról téptem le a friss szavakat Egy kisvasút pöfögött s a pampákon átrobogó vasparipák jutottak eszembe Oly boldog boldog vagyok itthon Remegve ülök az ablaknál Látom nevet a világegyetem A körutakon az utcákon Minden gengszter sétálva énekel A fák megérintik az eget Mikor esik az eső Fáradtság nélkül sétálhatunk Az óceánig vagy tovább Ott a tenger dobog, mint egy szív A nap hat hónapja szépre váltott Oly sok dolog táncol előttem Barátaim alszanak városszerte Látlak holnap
|