Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Soupault, Philippe: Westwego (Westwego Magyar nyelven)

Soupault, Philippe portréja

Westwego (Francia)

Etrange voyageur voyageur sans bagages

je n’ai jamais quitté Paris

ma mémoire ne me quittait pas d’une semelle

ma mémoire me suivait comme un petit chien

j’étais plus bête que les brebis

qui brillent dans le ciel à minuit

il fait très chaud

je me dis tout bas et très sérieusement

j’ai soif j’ai vraiment très soif

je n’ai que mon chapeau

clef des champs clef des songes

père des souvenirs

est-ce que je n’ai jamais quitté Paris

mais ce soir je suis dans cette ville

derrière chaque arbre des avenues

un souvenir guette mon passage

C’est toi mon vieux Paris

mais ce soir enfin, je suis dans cette ville

tes monument sont les bornes

kilométriques de ma fatigue

je reconnais tes nuages

qui s’accrochent aux chéminées

pour me dire adieu ou bonjour

la nuit tu es phosphorescent

je t’aime comme on aime un éléphant

tous tes cris sont pour moi des cris de tendresse

je suis comme Aladin dans le jardin

où la lampe magique était allumée

je ne cherche rien

je suis ici

je suis assis à la terrasse d’un café

et je souris de toutes mes dents

en pensant à mes fameux voyages

je voulais aller à New York ou à Buenos Aires

connaître la neige de Moscou

partir un soir à bord d’un paquebot

pour Madagascar ou Shang-haï

remonter le Mississipi

je suis allé à Barbizon

et j’ai relu les voyages du capitaine Cook

je me suis couché sur la mousse élastique

j’ai écrit des poèmes près d’une anémone sylvie

en cueillant les mots qui pendaient aux branches

le petit chemin de fer me faisait penser au transcanadien

et ce soir je souris parce que je suis ici

devant ce verre tremblant

où je vois l’univers en riant

sur les boulevards dans les rues

tous les voyous passent en chantant

les arbres secs touchent le ciel

pourvu qu’il pleuve

on peut marcher sans fatigue

jusqu’à l’océan ou plus loin

là-bas la mer bat comme un coeur

le soleil a bien changé depuis six mois

il y a tant de choses qui dansent devant moi

mes amis endormis aux quatre coins

je les reverrai demain



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://eldoradoaparis.free.fr

Westwego (Magyar)

Különös utazó poggyász nélkül utazom

Bár Párizsból még ki se tettem a lábam

Az emlékezet egy percig se hagyott egyedül

Az emlékezet kiskutyaként lihegett a nyomomban

Csacsibb voltam mint a csacsik

Melyek éjfélkor az égről a csillagokat leigázzák

Fojt a meleg nagyon fojt

Halkan rebegem s igen komolyan

Szomjúhozom adjatok inni igazán

Csak kalapom van fejemen

A mezők meg az álmok kulcsa zsebemben

Emlékeim sokasodnak

Attól hogy nem hagyom el Párizst

Itt kóborlok a város kövein

A körút fái mögül az ágak tetejéről

Mindenféle emlék les rám amerre megyek

Te ölelsz öregem Párizs

Végül ma este itt vagyok a városban

Emlékműveid jelzőkövei

Fáradtságom kilométereinek

Megismerem újra valamennyi fellegedet

Melyek kéményeid mögül rámvihorásznak

Azt mondják jóreggelt vagy isten veled édes

Éjjel a sötétben villódzik a fényed jáspisosan

Szeretlek mint más egy elefántot

Minden sikolyod zsivalyod szerelmi sóhajtás

Úgy érzem magamat mint Aladdin

Mikor kezében a bűvös lámpa kigyulladt

Megelégedett vagyok én

Mert itt vagyok én

Egy kávéház teraszán

S fülig elhúzom a számat hahotázva

Híres utazásaimat fölidézve

New-Yorkba akartam utazni vagy Buenos-Airesbe

Látni tapintani Moszkva havát

El akartam utazni egy este póstahajóval

Madagaszkár vonzott vagy a távoli Sangháj

A Missisippin akartam fölevezni

S Barbizonban kötöttem ki helyettük

S Cook kapitány útikönyvét újra lapoztam

Ruganyos mohaágyon heverésztem

S verseket írtam egy sárga kökörcsin közelében

S versemhez a fákról téptem le a friss szavakat

Egy kisvasút pöfögött s a pampákon átrobogó vasparipák jutottak eszembe

Oly boldog boldog vagyok itthon

Remegve ülök az ablaknál

Látom nevet a világegyetem

A körutakon az utcákon

Minden gengszter sétálva énekel

A fák megérintik az eget

Mikor esik az eső

Fáradtság nélkül sétálhatunk

Az óceánig vagy tovább

Ott a tenger dobog, mint egy szív

A nap hat hónapja szépre váltott

Oly sok dolog táncol előttem

Barátaim alszanak városszerte

Látlak holnap



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn

minimap