Supervielle, Jules: Ez itt Ön, mikor itthagyott (C'est vous quand vous êtes partie Magyar nyelven)

C'est vous quand vous êtes partie,
L'air peu à peu qui se referme
Mais toujours prêt à se rouvrir
Dans sa tremblante cicatrice
Et c'est mon âme à contre-jour
Si profondément étourdie
De ce brusque manque d'amour
Qu'elle n'en trouve plus sa forme
Entre la douleur et l'oubli.
Et c'est mon cœur mal protégé
Par un peu de chair et tant d'ombre
Qui se fait au goût de la tombe
Dans ce rien de jour étouffé
Tombant des autres, goutte à goutte,
Miel secret de ce qui n'est plus
Qu'un peu de rêve révolu.

Ez itt Ön, mikor itthagyott,
Összezáródó levegő
Mely mindig kész újranyílni,
Sebhelyén még remeg a var.
Ez a lelkem ellenfényben
S oly szédülten a váratlan
Nagy szerelemtelenségben
Hogy már nem találja helyét
Fájás és felejtés között.
Ez meg a szívem, nem védi
Csak némi test és annyi árny.
A sírhoz szoktatja magát
Ebben a tompított fényben
Mely másokból csepeg lassan
Titkos méze valaminek,
Ami csak egy lejárt álom.