Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Supervielle, Jules: Les yeux de la morte

Supervielle, Jules portréja

Les yeux de la morte (Francia)

Cette morte que je sais
Et qui s'est tant méconnue
Garde encor au fond du ciel
Un regard qui l'exténue,

Une rose de drap, sourde
Sur une tige de fer,
Et des perles dont toujours
Une regagne les mers.

De l'autre côté d'Altaïr
Elle lisse ses cheveux
Et ne sait pas si ses yeux
Vont se fermer ou s'ouvrir.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://home.arcor.de

A halott lány szeme (Magyar)

Egy halott lányt, ki magát
Nem ismerte, ismerek,
Az égben még őriz egy
Fárasztó tekintetet.

Egy szál süket műrózsát,
Jó kemény vas-száron áll,
S gyöngyöket, közülük egy
Újra tengerre talál.

Altairon túl keze
A haját simítja ki,
S nem tudja, hogy szemei
Zárulnak-e, nyílnak-e. 

    

   

.......................................

A fordítás a magyar versfordítói haghyománynak megfelelően trochaikus, mivel az eredeti verssorok páratlan szótagszámúak, de eltér a hagyománytól abban, hogy  a francia nőrímnek nem magyar nőrímet feleltet meg, mivel az, a franciával ellentétben, kétszótagos.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap