Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Supervielle, Jules: Un poète

Supervielle, Jules portréja

Un poète (Francia)

Je ne vais pas toujours seul au fond de moi-même
Et j’entraîne avec moi plus d’un être vivant.
Ceux qui seront entrés dans mes froides cavernes
Sont-ils sûrs d’en sortir, même pour un moment?
J’entasse dans ma nuit, comme un vaisseau qui sombre,
Pêle-mêle, les passagers et les marins,
Et j’éteins la lumière aux yeux, dans les cabines,
Je me fais des amis des grandes profondeurs.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásaAnthology-o-French-Poetry.pdf

Egy költő (Magyar)

Nem mindig egyedül szállok magamba én,
Cipelek nem egy lényt oda, mélyembe, le.
Akik lejönnek majd – barlangjaim mint jég! –
Biztosak-e benne, hogy vezet út fel is?
Halmozok éjembe, mint süllyedő hajó,
Hajósnépet, utasokat, ahogy épp jön,
A kajütökben majd kioltok minden fényt,
Nem lesz barátom más, csak a mélység, a nagy.

----------------------------------------

Alternatív fordítás:

Nem mindig egymagam szállok magamba én le,
Magammal cipelek oda másokat is.
Aki majd velem jön hideg barlangjaimba,
Biztos az benne, hogy fel is vezet az út?
Hordok éjembe, mint hajó mely süllyed éppen,
Hajósnépet, utasokat, ahogy jön épp,
Kioltok minden fényt ott lent a kajütökben,
És a nagy mélységek lesznek barátaim.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap