Tour du Pin, Patrice de La : A város (La ville Magyar nyelven)

Il montait par la route nationale,
Déserte à cette heure entre chien et loup,
A la rencontre d'une capitale
Assise dans l'ombre, au delà de tout.

Il avait l'air de voler dans le vent,
Les lanternes éteintes, en silence,
Comme un recéleur de stupéfiants.

Il m'a pris avec lui sans faire halte,
Son aile m'ayant happé dans la nuit
Tous feux dehors et braqués sur l'asphalte,
Nous avons longé les faubourgs, sans bruit.

Il m'a dit brusquement j'ai grand besoin
De vous, pour allumer toutes les torches,
Il faut porter la flamme aux quatre coins.

Quand des bas-fonds surgira l'incendie
Haut-déployé parmi le ciel d'hiver,
Il faudra quitter la ville endormie,
Ne pas traîner le long des quais déserts.

Les feux furent bousculés par le vent
Il montait dans la nuit vers une foire
Le bétail des trains venant d'Orient.

Et sur les quais descendirent les foules,
Les troupeaux d'humains à peine couverts,
Vers le grand fleuve insouciant qui roule
Doucement des cadavres vers la mer.

Il faudrait se vautrer dans l'eau servile,
Pour sauver ce pauvre corps qui prend peur,
Moi qui ai jeté le feu sur la ville.

Az országúton felfelé jött a férfi,
Társtalanul ebben az alkonyi órában,
Ama főváros felé igyekezett, mindenen
Túl és árnyékba burkoltan.

Úgy látszott, mintha a széllel röpülne,
Eloltott lámpákkal, nesztelenül,
Mint egy ópiumárus.

Meg sem állított, Úgy vitt magával engem,
Szárnya magával sodort éjszaka;
Az aszfalt felé száguldottunk
Hangtalanul, a külvárosok

De egyszerre: szükségem van önre,
Minden fáklyát meggyújtani, minden
Sarokból csapjon fel a láng.

Ha majd a tűzvész feltör a mélységből,
És magasan szétárad a téli égben,
Elhagyjuk a alvó várost,
Semmi tétovázás az elhagyott rakpartokon.

A lángok összevissza csapkodtak a szélben;
A keleti vonatokból az éjben
Az állatok a piacra tódultak.

És a rakpartokon lefelé jöttek a tömegek,
Az embercsordák, majdnem meztelenül,
A nagy folyóhoz ez közömbösen; szelíden
Sodorta a hullákat a tengerhez.

Most ott hemperegni a rabszolgai vízben,
Hogy megmentse szegény testét, aki fél,
Engem, aki a tüzet a városra vetette.