Tristan L'Hermite: Daphnisz, ideje már (Daphnis, fais-moi raison Magyar nyelven)

Daphnis, fais-moi raison de mes adversités;

Depuis vingt ans entiers je sers un fils de France ;

Et bien qu'il soit illustre en rares qualités,

Je ne suis reconnu d'aucune récompense.

Apollon dont les soins m'ont conduit dès l'enfance

Loin de l'ambition et des prospérités ;

D'uu immortel renom flatte mon espérance

Au lieu des autres biens que j'aurois mérités.

Ce Dieu pour adoucir, toute mon amertune,

Me promet qu'à jamais ce qui part de ma plume

Sera des beaux esprits l'ag-réable entretien;

Mais j'estime ce bruit autant qu'une fumée,

Car si durant la vie on a si peu de bien,

Que sert après la mort beaucoup de renommée?

Daphnisz, ideje már, hogy könnyítsd terhemet!

Kerek húsz éve, hogy egy frank királyi sarjat

szolgálok, s benne bár dúsak az érdemek,

nem kaptam tőle még semmiféle jutalmat.

Becsvágy nem ösztökélt, nem hajszoltam hatalmat,

kezdettől fogva csak Apolló vezetett;

s most azzal hiteget: örök hírnevet adhat

a jól megérdemelt egyéb javak helyett.

Úgy véli, keserű szívemre azzal írt ad,

ha megígéri, hogy amit csak tollam írhat,

azt a jobb szellemek örökre élvezik.

De nekem nem egyéb, mint puszta füst e zaj csak

mert ki élte során csak éhkoppot nyel itt,

holta után mit ér akármi hír is annak?