Én a túlsó partról éneklem nőm
mint ki hol itt jár hol ott,
mint ki egy lelket szélnek dob
s kinek vezérnapja nincs már ott fönn.
Emlékezetemben ott áll, áll
sok soha még nem sejtett jel
mit egy fatális téboly lel
s egész történetet rögtönöz már
a szeretőkről kik túloznak; ők
mindenütt ott vannak, hol eltévedni jó,
fegyverük vers mely lő villámot, hőt...
e világé nem leszek én
mert itt arra, hogy micsoda fény
követi káoszát elmentednek, nincs szó.
Alternatív fordítás, amennyire lehet a hagyományos prozódiát követve
(a hagyományos prozódia itt nem valósítható meg következetesen, mert a vers két ízben hímrímet rímeltet össze nőrímmel; l. a Sully Prudhomme A naplemente c. verse alatti jegyzetet: http://www.magyarulbabelben.net/works/fr/Prudhomme%2C_Sully-1839/Le_Coucher_du_Soleil/hu/58418-A_naplemente ):
Éneklem nőmet én szemközti parton
mint ki hol itt jár hol ott
mint ki egy lelket szélbe dob
s nincs napja mit követhetne kitartón.
Vannak jelek emlékezetemben
miket nem sejtettek soha,
miket fatális téboly hány oda
egész történetet improvizálva menten
a szeretőkről s túlzó szerelemről;
ott vannak mindenütt, hol van eltévedés,
fegyverük vers, villámnyílhegyeket lő...
e világé nem leszek én, nem,
mivel arról, hogy micsoda fényben
úszik káosza elmentednek, tudása kevés.