Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Verhaeren, Émile: Dans la maison où notre amour a voulu naître

Verhaeren, Émile portréja

Dans la maison où notre amour a voulu naître (Francia)

Dans la maison où notre amour a voulu naître,

Avec les meubles chers peuplant l'ombre et les coins,

Où nous vivons à deux, ayant pour seuls témoins

Les roses qui nous regardent par les fenêtres.

 

Il est des jours choisis, d'un si doux réconfort,

Et des heures d'été, si belles de silence,

Que j'arrête parfois le temps qui se balance,

Dans l'horloge de chêne, avec son disque d'or.

 

Alors l'heure, le jour, la nuit est si bien nôtre

Que le bonheur qui nous frôle n'entend plus rien,

Sinon les battements de ton coeur et du mien

Qu'une étreinte soudaine approche l'un de l'autre.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

A házban, hol szivünk (Magyar)

A házban, hol szivünk szerelme lángra lobbant,

s hol kedves bútorok töltik meg a szobát,

ketten lakunk mi most, s az ablakokon át

rózsák néznek be ránk a nyári hónapokban.

 

S vannak napok, olyan vigasszal édesek,

s oly csenddel ittas és gyönyörű nyári órák,

hogy megállítom ott, a tölgyfa-ingaórán,

a gyors időt, amíg aranykorongja leng.

 

S akkor a perc, a nap s az éj miénk titokban,

s a boldogság, ha jő suhanva s meglegyint,

szivedet hallja csak, s a szívemet, amint

ütésük hirtelen egy csókban összedobban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://web.t-online.hu/polczerj/verskeret.htm

minimap