Nevermore (Francia)
Souvenir, souvenir, que me veux-tu ? L'automne Faisait voler la grive à travers l'air atone, Et le soleil dardait un rayon monotone Sur le bois jaunissant où la bise détone.
Nous étions seul à seule et marchions en rêvant, Elle et moi, les cheveux et la pensée au vent. Soudain, tournant vers moi son regard émouvant " Quel fut ton plus beau jour? " fit sa voix d'or vivant,
Sa voix douce et sonore, au frais timbre angélique. Un sourire discret lui donna la réplique, Et je baisai sa main blanche, dévotement.
- Ah ! les premières fleurs, qu'elles sont parfumées ! Et qu'il bruit avec un murmure charmant Le premier oui qui sort de lèvres bien-aimées ! Feltöltő | Koosán Ildikó |
Az idézet forrása | http://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques |
|
Soha többé (Magyar)
Emlék, emlék, mit akarsz tőlem? Ez már az ősz Rigó száll át a levegőn hangtalanul, Napsugár küllőz, egyhangú bőséggel hull A fákra, s a berobbanó sárga, a sárga győz.
Egyedül voltunk, sétáltunk ábrándosan Ő és én, hajunk, gondolatunk vitte a szél. Hirtelen kérdő pillantással fordult felém: "Mi volt a legszebb napod?"szólt csengő arany
Hangja mint harang, szelíd angyali szóval. Válaszoltam akkor diszkrét mosollyal, És kezet csókoltam ünnepélyesen.
- Ó! a tavasz első virágillata! S amikor kimondta a szót kedvesen, - Az első" igent"- imádott, édes ajaka!
|