Vivien, Renée: Ondine (Ondine Magyar nyelven)

Ton rire est clair, ta caresse est profonde,
Tes froids baisers aiment le mal qu’ils font ;
Tes yeux sont bleus comme un lotus sur l’onde,
Et les lys d’eau sont moins purs que ton front.

Ta forme fuit, ta démarche est fluide,
Et tes cheveux sont de légers réseaux ;
Ta voix ruisselle ainsi qu’un flot perfide ;
Tes souples bras sont pareils aux roseaux,

Aux longs roseaux des fleuves, dont l’étreinte
Enlace, étouffe, étrangle savamment,
Au fond des flots, une agonie éteinte
Dans un nocturne évanouissement.

Fénnyel kacagsz, mélységgel simogatsz meg,
Rontás szerelme hideg csókodon;
Habon ringó lótusz kékje szemednek,
S orcád tisztább mint vízililiom.

Illón tűnsz tova, formát sem találva,
Hajad terül könnyű háló gyanánt;
Hangod zúdul, mint álnok vizek árja;
Hajlékony karjaid, akár a nád,

Folyón a hosszú nád, az ölelése
Gondosan befon, szorít, fojtogat,
A vízfenéken, éj enyészetébe
Beléveszett húnyt halálkínokat.