Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vivien, Renée: A beköszöntött öregség (Vieillesse commençante Magyar nyelven)

Vivien, Renée portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Vieillesse commençante (Francia)

C’est en vain aujourd’hui que le songe me leurre.
Me voici face à face inexorablement
Avec l’inévitable et terrible moment :
Affrontant le miroir trop vrai, mon âme pleure.

Tous les remèdes vains exaspèrent mon mal,
Car nul ne me rendra la jeunesse ravie…
J’ai trop porté le poids accablant de la vie
Et sanglote aujourd’hui mon désespoir final.

Hier, que m’importaient la lutte et l’effort rude !
Mais aujourd’hui l’angoisse a fait taire ma voix.
Je sens mourir en moi mon âme d’autrefois,
Et c’est la sombre horreur de la décrépitude !



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.poetica.fr

A beköszöntött öregség (Magyar)

Becsapna álmom ma, de hazudni már kár.
Merőn, áthatón néz, néz az iszonyú perc,
És szembenézni van az én lelkemben mersz,
Ha szókimondó kép: a tükör előtt áll.

Nincs orvosság, nincs ír, csak a növekvő baj,
Mert nem jön vissza, nem, semmi nagy, ifjú, új...
Nagyon, túl régen hord vállam, a testem súlyt,
És csak zokogás van, reményvesztettség, jaj.

Mit bántam tegnap én gyötrelmet, harcot, vért!
Most csak szorongás, félsz... torkom megnémul ma.
Leépülés itt bent... a lelkem van oda.
A komor, ráncos rém, a vénség hozzám ért.

            

Hagyományos, jambikus fordítás:

        
Álmom becsapna ma, de hazudni hiába.
Bámul rám áthatón ez az iszonyu perc,
És van a lelkemben, van szembenézni mersz
Egy szókimondó kép: tükör elébe állva.

Nem használ semmi szer, csak növekszik a baj,
Mert a volt ifjuság nem, nem jöhet el újra...
Túl sokáig terhelt az élet sanda súlya.
Nincs már, csak zokogás, reményvesztettség, jaj.

Mit bántam tegnap én a gyötrelmet, a harcot!
Ma csak aggodalom, elszorul a torok,
Belül leépülés, lelkem halódik ott.
Rémek bámulnak rám, hervadó, ráncos arcok.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap